Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1449 Engedjék meg, hogy egyetlen történetet meséljek el, ez Lakatos Melinda és gyermekeinek története. (Dr. Veres János: Mellébeszélés! - Dr. Kóródi Mária: Ez az összjáték a MIÉPpel!) Ez a hölgy három gyermekével együtt tavaly nyáron távozott Strasbourgba, idén február 20án három beteg gyermekével hazatért Zámolyra (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) , elmondása szerint - ezt mindnyájan láthatták a televízióban - azért, mert Strasbourgban tolmács hiányában nem tudott megfelelő orvosi ellátást kapni. Az a zámolyi község, az a zámolyi községvezetés, amelyről azt állítják, hogy idegengyűlölő meg rasszista, azonnal intézkedett, hogy a gyerekek - tbkártya és minden formaság nélkü l - haladéktalanul megkapják a szükséges orvosi ellátást, a gyógyszereket, hogy haladéktalanul óvodába tudjanak menni, és, röstelkedve vallom be, hogy én személyesen voltam az, aki a Máltai Szeretetszolgálat útján gyermekruhákat, babakocsit, gyermekágyat é s tűzhelyet, egy sparhertet szereztem a családnak. (Dr. Kóródi Mária: Sparheltet? A lomtalanításnál?!) Én magam voltam az is, aki személyesen beszéltem a Fejér Megyei Rendőrfőkapitányság illetékeseivel, akik egyfelől biztosítottak arról, hogy a zámolyi ro mák - a zámolyi romák! - és a zámolyi nem roma lakosság közötti együttélés az elmúlt egy évben zavartalan volt, ugyanis, a tévedések elkerülése végett, a Strasbourgba távozott csoport túlnyomó részében nem zámolyi őslakos romákból, hanem oda később betelep ültekből áll, az igazi zámolyi romákkal soha semmiféle konfliktusa nem volt a településnek, és nem volt az elmúlt időszakban sem. Tehát biztosítottak egyfelől arról, hogy a zámolyi romákkal kapcsolatban semmilyen konfliktus nincs, és Lakatos Melindára és g yermekeire sem vetett senki még egy görbe tekintetet sem, nemhogy atrocitás érte volna őket hazatérésük után. Az is igaz, hogy Lakatos Melinda elmondása szerint Krasznai József a hazatérését követően felhívta őt, és követelte, hogy azonnal térjen vissza St rasbourgba, hiszen a hazajövetele és az itthoni békés tartózkodása alapvetően gyengíti a többiek menekültstátus megkapása iránti esélyeit. A Szociális és Családügyi Minisztérium azonnal gyorssegélyt utalt ki a családnak, és ugyanezt tette a Magyarországi C igányokért Közalapítvány is. A közalapítvány elnöke 50 ezer forintos gyorssegélyét a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal főosztályvezetője személyesen vitte le Lakatos Melindának, aztán beültette őt a hivatali autóba, elvitte a székesfehérvári Tescóba, a hol bevásároltak pelenkát, mosószert és élelmiszert - azóta is gyötör a kétség, hogy vajon jogszabályszerű volte (Dr. Kis Zoltán: Nem, sajnos nem!) , hogy egy állami gépkocsival elvittük bevásárolni. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Nem! Nem ez a megoldás!) De nyilván ez is a magyar állami szervek által kifejtett üldözés egyik pregnáns megnyilvánulása. (Dr. Kis Zoltán: Az!) (9.00) Szeretném elmondani, hogy Zámoly község polgármestere azért, hogy a család helyzetén javítson, ígéretet tett arra, hogy március 1jétől Lakatos Melinda édesapjának tartós közmunkát biztosítanak. Azért, hogy Lakatos Melinda és családja hosszú távú lakhatását meg tudjuk oldani, előkészületeket és tárgyalásokat kezdtünk a magyar állami költségvetésből, kizárólagos állami hozzájárulással az összes, lakását elvesztett zámolyi roma család számára Zámolyon épített lakások egyikének a felújítására. Azért, hogy szüleinek a lakásgondját is megoldjuk, akik szintén nehézséggel küszködnek, tárgyalásokat kezdtünk arról, hogy ők egy m ásik, ugyancsak a zámolyi cigányok részére épített lakásba beköltözhessenek, és mintegy gondnokként felügyeljenek a lakások állagára, mert sajnos ismeretlen elkövetők az elmúlt egy év alatt erősen megrongálták ezeket a felépített lakásokat, szerelvényeket, nyílászárókat, egyebeket kiszereltek. Ilyen előzmények után nagyon megütköztünk azon, hogy Lakatos Melinda március 13án gyermekeivel együtt Strasbourgba távozott. A meglepetésünk csak akkor volt nagyobb, amikor arról értesültünk, hogy március 15én a fra ncia menekültügyi hatóság mint hazájában üldözött
