Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak

2000. november 30 (177. szám) - "Az európai integráció aktuális kérdéseiről" című politikai vita - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:

8176 vagyunk és maradhatunk európaiak. Ezért szerintem nem létezik

az az ellentét, amely számos értelmiségi körben nyílt vitában, a

nyilvánosság előtt folyó beszélgetésekben megjelenik, miszerint valami feloldhatatlan ellentmondás és komoly veszély állna fenn

az uniós csatlakozás és Magyarország nemzeti értékeinek,

hagyományainak átörökítése között. Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, hadd mondjak néhány

szót arról a magyar nemzetstratégiáról,

amelynek egyik központi

eleme éppen az Európai Unióhoz való csatlakozás. Ahhoz, hogy

az uniós csatlakozás igazi értelmét fölfoghassuk, érdemes

azonban tágabb összefüggésben, egy teljes magyar

nemzetstratégiában szemlélni ezt a kérdést. Hogyan képzeljük

teh

át a magyar nemzet jövőjét, s miképpen alkossuk azt meg?

Ez volt 1015 esztendővel ezelőtt Magyarország, mindannyiunk,

az összes magyar ember számára a legfontosabb kérdés. Amikor azt a nemzetstratégiát, amelyet többékevésbé az

elmúlt 1015 évben sikerült folytatni, megalkottuk, akkor a kiindulópont meghatározásakor rendkívül szomorú tényekkel

kellett szembesülni. A történelmi tények ismertek, hosszabb

magyarázatukra itt nincs szükség, éppen csak felidézném őket. Úgy indultunk neki a szabad világnak, hogy

egy olyan század volt mögöttünk, amelynek elején, az első világháború

után Magyarországot KözépEurópa legkisebb és leggyengébb

államává tették. De nemcsak kisebbek lettünk, hanem máig

hatóan önérzetünk is mély sebet kapott, igazságérzetünk

megrendült, és

a magyarság súlyos identitásválságba jutott. (8.40) A magyar életerőt biztatóan bizonyító rövid fölegyenesedés

után ránk szakadt a második világháború, ahol ismét súlyos

veszteségeket szenvedtünk el. Elpusztították a teljes vidéki

zsidóságot, 250 ezer embe

r halt meg a frontokon, egymillió