Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 21 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter:
5394 volt a tapasztalat '98ban és '99ben is. Legalább annyit kellene belőle okulnunk, hogy a gazdaság nem úgy alakul, ahogy azt a politikusok előrevetítik , vagy elfogultan előre akarják vetíteni, hanem úgy, ahogyan mindannyian alakítjuk. Az egyik ilyen tényező például az infláció. Úgy gondolom, senkinek sem jó az, hogy ha azzal riogatjuk a magyar lakosságot vagy a gazdaságot, hogy a tervezettnél sokkal maga sabb lesz az infláció. Az infláció reálisan van tervezve, az idénre is reálisan terveztük, semleges külgazdasági körülményeket feltételezve. Nem gondolom, hogy bárki reálisan előre tudja vetíteni a külgazdasági körülményeket. Ha egy többletinflációval létr ejövő többletforrást osztanánk el, akkor, úgy gondolom, felelőtlenül járnánk el. Nem lenne helyes elosztani egy olyan forrást, amit úgy teremtünk meg, hogy a lehetőségeknél mesterségesen magasabb inflációt szeretnénk vagy akarunk elérni, vagy csinálunk, és az ebből keletkező többletforrásokat osztjuk el. Fontos célkitűzése a gazdaságnak, hogy az inflációt a lehető leggyorsabban csökkentsük, és mire az Európai Pénzügyi Unióhoz csatlakozni akarunk, akkor az európai térségben, az Európai Unió térségében elért inflációs rátát érjük el Magyarországon, és ehhez folyamatos csökkentésre van szükség. Még egy ilyen utolsó kérdéskörről szeretnék beszélni, és úgy látom, a félreértések döntő többsége szintén e köré társul vagy csoportosul, hogy mire kellene és mire lehet ne többet költeni, és mire tudunk többet költeni. Először is ennek a kereteiről: úgy gondolom, nehéz vitatni, hogy nagyon sok mindenre sokkal többet kellene költeni. Erről egyébként valóban van értelme vitatkozni, hiszen teljesen természetes, hogy különböz ő pártok, különböző képviselők különbözőképpen látják, hogy hol a legnagyobb a lemaradás, és mire érdemes többet költeni. A kormány először is felmérte azokat a kereteket, amelyek között
