Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 19 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
4790 Amiről mi beszélünk, az az, hogy ha már van egy beteg, annak az egészségügyi szolgálathoz v aló hozzájutásában, illetve a szolgálaton belüli ellátásában lehetőleg ne legyen különbség, és úgy gondolom, hogy ez még Magyarországon túlnyomó többségében így van. Ha egy hajléktalan beteg kerül be egy egészségügyi intézménybe, vagy egy országgyűlési kép viselő beteg kerül be egy egészségügyi intézménybe, ugyanazt az ellátást kapja, és kizárólagosan csak az egyéni állapotától függ az, hogy most ez akutan milyen hatásos vagy sem. Úgyhogy ne keverjük össze a két dolgot! Amikor a szolidaritás elvéről beszélün k, akkor mi azt mondjuk, hogy a hozzáférés és az ellátáson belüli esélyegyenlőség maradjon meg, és pont ezért óvunk attól, hogy egy olyan gazdasági alapú biztosítási modell kerüljön bevezetésre, ahol valóban az érvényesülne, amit a képviselő úr mond. Köszö nöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Surján László képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök asszony. Örülök, hogy Bauer képvi selőtársam dialógusnak mondta. Én nem vagyok igazán konfrontatív típusú ember, bár néha oda szoktam mondogatni a tisztelt hölgyeknek és uraknak. Most inkább szakmailag szeretnék valamit mondani. Tetszik nekem az a megfogalmazás, hogy "amit az orvos felír". De most orvosként hadd mondjam, hogy ha nem lehetne kimutatni azt, hogy X gyógyszergyár, X ügynöke körbe jár X területen, és a nyomvonalán lehet látni az Y gyógyszer emelkedését, akkor még azt mondom, hogy teljesen egyetértenék, és harcolnék
