Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 19 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
4772 kifejezve nevetségesen alacsony más országok költéseihez képest. Ezeknek a tényeknek a birtokában értem azt, hogy sokan megkérdőjelezték a társadalombiztosítá si járulékok lenyomásának a szándékát. Ugyanakkor többen emlegették az első négy évet és az én miniszterségemet. Elég sok kritikát kaptunk a magas járulékokért; akkor még százalékosan jóval magasabb is volt, hozzá lehet tenni. Tehát egyszerre él bennünk ez a kettősség, egymást tulajdonképpen kizáró kettősség: többet akarunk adni és kevesebbet elvenni, ami az ellenzéknek jól álló, kellemes téma, kormánypárton visszább szorul a dolog. Idén az a furcsa helyzet állt elő, hogy noha a frakciók általában lelkesen támogatták a járulékcsökkentési programot, azonban úgy érezték, hogy talán egy kicsivel kisebb lépés is megfelel a mi eredeti terveinknek, ezért a kétszer 3 százalékos lelépést kétszer 2 százalékos visszalépésre módosítottuk. Elég sokat vitáztunk délelőtt, nem akarom most a nyugdíjvitát nagyon előhozni, ennek a mi részünkről az a célja, hogy egy magasabb nyugdíjemelésre teremtsünk forrást. A délelőtti vitáink lényege az infláció körül forgott. Emlékeztetni szeretném tisztelt képviselőtársaimat, hogy való ig az, egyszer volt egy megegyezés köztünk hatpártilag, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, s ez nem lett volna egy rossz megegyezés, ha nem torkollott volna állandóan éjszakákba menő vitákba, hogy mennyi a mennyi, merthogy annak idején ez is a jövő évre vár ható inflációról szólt, és ugyanezek a viták zajlottak: az ellenzék mondta, hogy nem annyi lesz, a kormánypárt mondta, hogy annyi lesz. Itt megegyezés természetesen nem születhet. Teljesen egyetértek és örülök, hogy ellenzéki oldalról is hallottam azt, hog y ezek a viták ártanak az országnak, ártanak az inflációnak magának. Volt akkor egy olyan megoldás, és a nyugdíjasok partnerek voltak benne, hogy ne a tárgyévi, hanem a múlt évi inflációt vegyük.
