Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 19 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP):
4734 költségvetés általa elfoghata tlannak látszó anomáliáit, valamilyen bűnös cselekedetet hajtana végre! Márpedig a két évre tervezett költségvetés véleményem szerint ma elfogadhatatlan; nem azért, mert eddig még ilyen nem volt, és nem azért, mert ilyet nem ismer a világ. Igen, a világ is mer ilyet, és aki két évre tervez, nem követ el bűnt, csakhogy a jelenlegi magyar viszonyok között nagyobb a kockázata a tervezetnek, mint a várható haszon. Nem vitatom azt, hogy biztonságot jelenthet, ha tudom a kéthárom évre előrevetíthető folyamatok ki számíthatóságát fokozni azáltal, hogy bizonyos sarokszámokat meghatározunk. Ezt korábban már többen javasolták, az Állami Számvevőszék konkrét javaslatot is tett ennek érdekben. Csakhogy ami az előterjesztőnek kényelmes - és ne tételezzem fel azt, hogy más szándék is vezérli , nem biztos, hogy jó az országnak is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitának ebben a szakaszában nem is igazán emiatt háborgok. Az egészségügy általános helyzete, annak megítélése és a költségvetésben, konkrétan a társadalomb iztosítási alapok költségvetésében reprezent helye alapján érzek mélységes szomorúságot. Nagyon tanulságos olvasmány az egészségügyi és szociális bizottság jegyzőkönyve, amely az általános vitára bocsátás vitájáról készült. Orvosok vitatkoztak arról, hogy válságban vane a magyar egészségügy, vagy csak a világban ismert finanszírozási válságjelenségek észlelhetők nálunk is. Kormánypárti, véleményem szerint szükségtelenül képviselt, túlzó lojalitás még olyan megfogalmazásokat is eredményezett, hogy az ellenz éki helyzetértékelés rossz nézőpontból származik, mert a környező, elmaradott országokhoz képest a magyar egészségügy helyzete elfogadható, csakhogy a teherbíró képesség és az ágazatok egyensúlya nem tesz lehetővé nagyobb támogatást. Szomorúnak ezt tartom. Ha mi orvosok, főleg, akik gyakorlóként a bőrünkön
