Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 18 (165. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
4466 rászorultsági elvet feloldották, alanyi jogon oldják meg a támogatást vagy oldjuk meg a támogatást a gyermekek után , mi nt amikor rászorultsági elven volt. Azt mondom tehát, hogy a kormányzatnak '99ben kisebb terhet jelentett az alanyi jog, mint az előző kormányzatnak a rászorultsági elv alkalmazása, mert '99 előtt lényegesen több gyermeknek és lényegesen több családnak ke llett fizetni rászorultsági elven - nem alanyi jogon - támogatást. Államtitkár Úr! A mérleg másik oldalát is figyelembe kell tehát venni: önök jelentős összeget elvettek az emberek zsebéből, utána ennek egy részét visszaadták, és most ezt reklámozzák; azt pedig, amit elvettek, elhallgatják. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úr világosan beszélt, és azt g ondolom, azt is egyértelművé tette az, amit mondott, hogy milyen értékrendbeli különbség húzódik meg közöttünk. Az, amit ön egyértelműen, világosan, nem először és a kormány más tagjai is elmondanak a tisztelt Házban, arra utal, hogy olyan családpolitika f olyik, ami különbséget tesz gyermek és gyermek között, mégpedig a szülők jövedelme alapján, mégpedig a családok jövedelme alapján. Ez az, amit nem tudunk támogatni, mert a mérleg másik serpenyőjében - túl azon, amit a képviselőtársam elmondott - az is benn e van, hogy a mindenkihez eljutó családi pótlék most már harmadik éve nem emelkedik, és hogy az adókedvezményt hányan, hány százalék és a többi nem tudja igénybe venni. Nem sorolom ezeket az adatokat, mert sokszor elmondtuk, de ezek bizony olyan tények, am elyekkel elég nehéz vitatkozni.
