Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 29 (162. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
3001 ez a szabályozás meg lehetősen súlytalan. Ebben az esetben ennek a visszatartó ereje minimális. Én a második tétellel szeretnék foglalkozni, és ezen belül is az Alkotmánybíróság 18/2000es határozatával, ennek az indoklási részével, amiből ez a javaslat most végső soron fakad és táplálkozik. Az Alkotmánybíróság igen lényeges megállapításokat tett, olyan megállapításokat, amelyek nézetem szerint az egész magyar valóságra kihatnak. Többek között a következőt mondja a Btk. 270. §a: "Meghatározott bűncselekmény immateriális veszél yeztető jellege szükségképpen szubjektív jogértelmezést igényel, amely magában hordja a nem konzekvens, az önkényes jogalkalmazás lehetőségét." Igaz ez a megállapítás? Minden bizonnyal van benne igazságtartalom. De ha így van, az Alkotmánybíróság indokolás ának 9. oldalán a gyűlöletkeltéssel kapcsolatos megállapítás ezzel semmiképpen nem hozható összhangba. A gyűlöletkeltés materiális fogalom? A gyűlöletkeltés nem szubjektív értelmezést igényel? Attól tartok, hogy igen. A konzekvencia tehát itt mélyen és mes szemenően hiányzik. Alapvetően azonban nem ez a probléma az én megítélésem szerint. Az Alkotmánybíróság ad egy példamutatóan jó, a rémhírterjesztéssel összefüggő történeti visszapillantást. Ez a történeti visszapillantás, amely 1879től egészen napjainkig nyúlik, olyan megállapításokat tesz, amelyekkel nemcsak nehéz vitatkozni, hanem úgy gondolom, hogy ennek a helyes értékeléséből helyes következtetéseket is lehet vagy lehetett volna levonni. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem kevesebbet mond - és ezt én igazs ágtartalomként, igazságként fogadom el , nevezetesen, hogy a történeti helyzetek a rémhírterjesztéssel kapcsolatos törvényi tényállásokat lényegileg befolyásolják. Más és más körülmények voltak nyilvánvalóan a '67es
