Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 29 (162. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
3002 kiegyezést követően, mások a harmincas években, ismét mások az ötvenes években, és megint egészen más a korábbiakhoz képest a jelenlegi valóságállapot. Ez így igaz. De igaze az ebből levont következtetés? Mert ez az alapvető kérdés. Külön fontosnak tartotta az Alkotmánybíróság leszögezni a kö vetkezőt - és ez az, amivel leginkább vitám van. "Az Alkotmánybíróság ez alkalommal is fontosnak tartja annak hangsúlyozását, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvá nítás szabadságának külső korlátai vannak, és a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett." Ez olyan mélyen szántó, és azt kell mondanom - itt utaltam arra , az egész magyar valóságot értelmező és meggyőződésem szerint félreértelmező megállapítás, am ellyel nem lehet nem vitába szállni. Tudom, hogy nem illik az Alkotmánybíróság megállapításaival vitába szállni, de az én szilárd meggyőződésem - katolikusként is - az, hogy az egyetlen tévedhetetlen az Isten, senki más. Következésképpen mindenki tévedhet. És itt az adott esetben, amikor majd a párhuzamos indokolásra fogok rámutatni, talán az valamit segít ennek az egésznek a megértésében. A magyar valóságból kell kiindulni, és e tekintetben az Alkotmánybíróság, azt kell mondanom, helyes megállapítással ind ít. Azt mondja ugyanis, hogy érzi ennek az egész megállapításnak a súlyát, és ezért úgy gondolja, hogy "ez első megközelítésben a hamis információkkal szembeni védekezés eszközeinek erősítését indokolja". Ez az első megállapítás. A contrario azonban jön a következő, amikor is azt fejti ki, hogy ugyan igaz, hogy a médiának olyan túlhatalma van, amilyet ő maga ott leír, de ez a médiatúlhatalom az ő álláspontja szerint a kormány számára is rendelkezésre áll, következésképpen