Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 19 (150. szám) - Chibudom Nwuche, a nigériai parlament alelnökének és kíséretének köszöntése - "Javasoljuk, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatot 2002-től önkéntes és hivatásos hadsereg váltsa fel" címmel az SZDSZ által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
53 Harmadrészt: az önkéntes, hivatásos hadsereg olcsóbb, mint a kényszersorozásos hadsereg. Olcsóbb, és ezt már tudjuk, középtávon is így van, hiszen ezt megint csak a nemzetköz i példák mutatják. Minden ország, ahol megtörtént az átállás, ezzel a tapasztalattal kell hogy számoljon, már kéthárom éves távlatban is olcsóbb a hadserege. És azon túl, hogy a nemzetközi példák ezt egyértelműen bizonyítják a számunkra, azt kell mondjam, hogy nem is kell olyan nagyon messzire menni, van magyar modell is erre. Ma a Házban, a parlamentben már elhangzott hivatkozás a határőrségnél történt átállásra, hiszen tudjuk jól, hogy Magyarországon először itt, 1997ben valósult meg az önkéntes, hivatá sos hadsereg modellje, és ez egyetlenegy fillér többletkiadás nélkül történt meg Magyarországon. Tehát már középtávon olcsóbb a hadsereg, és mindazok, akik azzal érvelnek, hogy ehhez valamiféle pluszkiadásokat kellene eszközölnünk, azok tévednek, nincs szü kség semmiféle pluszkiadásra. Negyedszer: az önkéntes, hivatásos hadsereg felel meg a nemzetközi fejlődés tendenciájának. Itt hivatkoztunk már a nemzetközi példákra, én nem kívánom az országokat felsorolni, csak emlékeztetőül, tisztelt képviselőtársaim. 3035 évvel ezelőtt, ha a NATOt és a nyugateurópai országokat, illetve a nyugati országokat szemléltük, egy országot találtunk, ahol önkéntes, hivatásos hadsereg volt, ez volt NagyBritannia, amint tudjuk, mert ez ott jött létre először a világon. Ha ma me gnézzük, tisztelt képviselőtársaim, számos országban van - ha csak a NATOt említem, hiszen ez az a katonai szövetség, ahová tartozunk - önkéntes, hivatásos hadsereg, mert azóta az Egyesült Államokban, Kanadában, a Beneluxországokban, Írországban, tehát t udjuk, hogy jó néhány országban van önkéntes, hivatásos hadsereg, és azt is tudjuk, hogy jó néhányan éppen átállnak, mert már eldöntötték, mint Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, és a német példáról is beszéltünk az előbb. Akkor miről b eszélünk? Nem egyértelmű a nemzetközi tendencia, nem egyértelmű a fejlődés iránya? Egyetlenegy ország volt harminc évvel ezelőtt, most pedig a NATO jelentős része ebbe az irányba megy, az a katonai szövetség, amihez mi is tartozunk, aminek a részeivé váltu nk. Azt hiszem, hogy nincs különösebb kételkednivalónk abban, hogy valószínűleg a NATO nem gyengíteni akarja a saját katonai potenciálját valami értelmetlen, kivitelezhetetlen, rendkívül drága modellel, ami nem felel meg a honvédelem alapkövetelményeinek. Végül pedig az utolsó, tehát az ötödik érv az önkéntes, hivatásos hadsereg mellett, ez pedig az, hogy ez az egyetlen módszer, amivel a hadsereg visszaszerezheti a presztízsét. A presztízs visszaszerzésére hivatkozó érvet is az mondatja velünk, hogy bizony azt gondolom, hogy minden olyan polgár, aki aggódik országáért és fontosnak tartja országának a megfelelő szintű honvédelmét, komolyan figyelembe kell hogy vegye, hogy egy hadseregnek milyen a megítélése, a társadalmi megítélése. Nos, a magyar hadseregé tr adicionálisan rossz, ezt tudjuk, már az elmúlt évtizedekben olyan volt, és most is az. Ha azt akarjuk, hogy ez változzon, ha azt akarjuk, hogy vonzó legyen a katonai pálya, ha azt akarjuk, hogy tiszteljék a katonákat széles körben ebben a társadalomban, ak kor ahhoz az önkéntes, hivatásos hadsereg kell, és nem a kényszersorozás rendszere, ami soha, semmilyen körülmények között a XXI. században már nem fogja visszahozni az elveszett presztízst. Képviselőtársaim, említettem, hogy az érvek után szeretnék néhány szót szólni az ellenérvekről, amelyek rendszeresen felmerülnek a vitákban, és itt is hallottunk ezek közül néhányat. Az egyik az úgynevezett drágaság kérdése, nevezetesen, hogy sok pénzt igényel az önkéntes, hivatásos hadseregre való átállás. Nos, szeretn ém még egyszer leszögezni, hogy ez nem igaz. Sem a nemzetközi példák nem támasztják ezt alá, sem pedig a hazai példák. Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, mind a három országban úgy történt az átállás, hogy a parlament, amikor hasonlóképpen vitatko zott erről - kellő felelősséggel, mint a magyar parlament , akkor olyan döntést hozott, hogy egyetlenegy fillér többletkiadásba nem kerülhet vagy nem szükséges egyetlenegy fillér többletkiadás sem ahhoz, hogy átálljanak az önkéntes, hivatásos hadsereg mod elljére. Ez a lehetőség a magyar parlament előtt is nyitva áll, van rá módunk, hogy ilyen döntést hozzunk.
