Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 19 (150. szám) - Chibudom Nwuche, a nigériai parlament alelnökének és kíséretének köszöntése - "Javasoljuk, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatot 2002-től önkéntes és hivatásos hadsereg váltsa fel" címmel az SZDSZ által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
54 Nyilván tudják képviselőtársaim azt, hogy ma egy érdekes helyzetben van Magyarországon a honvédelmi tárca. (17.50) Míg 1996ban 79 milliárd forint vo lt a honvédelmi tárca költségvetése, ez 2004re megközelítőleg 290 milliárdra fog növekedni. Tehát egy őrületes költségvetési növekvés időszakában vagyunk. Békeidőben ilyen jelentős honvédelmi költségvetésnövekedés még soha nem volt Magyarországon. Mikor akarjuk megcsinálni az átállást, ha nem ebben az időszakban? Mindannyian tudjuk, akkor lehet igazán komoly strukturális átalakítást elvégezni, amikor komoly többletköltségvetési támogatás van a háttérben. Ez az az időszak, képviselőtársaim! Ezért javasolj uk most ezt megcsinálni, és nem öt vagy tíz év múlva. Most jött el az ideje ennek, amikor ilyen drámai költségnövekedés van Magyarországon, és lesz is az elkövetkezendő időkben. Tudjuk jól, hogy ez szükséges és helyénvaló, mert a NATOtagsággal vállaltuk e nnek a költségnövekedésnek bizonyos szintre hozását. Amennyiben ezt a hatalmas pénzt - amit, még egyszer hangsúlyozom, békeidőben honvédelemre még soha nem költöttünk - újra egy rossz struktúrába fogjuk beleölni, akkor teljesen értelmetlenül kidobtuk az ab lakon. Mindannyian tudjuk, a rossz szerkezeteknek az a sajátosságuk, hogy hihetetlen mennyiségű pénzzel üzemeltethetők semmiféle hatékonysággal. Ilyen lesz sajnos a magyar honvédelem is, ha nem merünk alapvetően változtatni ennek a struktúráján, ennek a re ndszerén. A másik rendszeresen előbukkanó érv az, hogy kevés az idő az átállásra, a 2002 végéig rendelkezésre álló idő nem elegendő. Nos, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék mindenkit megnyugtatni e tekintetben is. Simicskó képviselőtársam említette ezt, amikor magyarázta kissé radikális kijelentéseit, hogy nem voltunk elég megfontoltak, amikor ezt a népi kezdeményezést elindítottuk. Szeretném neki elmondani - amit nyilván ő is ismer , hogy számításokkal is rendelkeztünk előtte, és természetesen jó néhány szakértővel konzultáltunk arra vonatkozóan, hogy mennyi az átállás reális ideje. Kétségtelen, hogy ez a legszorosabb, amit választottunk; ennyi idő alatt éppen meg lehet csinálni, de meg lehet. A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a nyugati országok k örülbelül négy év alatt próbálták meg az átállást. A mi elképzelésünk a körülbelül 2,53 évre vonatkozott, és bizony a magyar katonai szakértők jelentős része azt mondta, hogy ez nagyjából a határon mozog, de ennyi idő alatt még elképzelhető, és meg lehet csinálni. Még egyszer mondom, képviselőtársaim, akarat kérdése, megvalósítható, ha akarjuk, akkor 2002 végére átállhatunk az önkéntes hivatásos hadsereg modelljére, ez csak a parlament döntésén, a mi döntésünkön múlik. Ha mindössze ez akadályozza meg kormá nypárti képviselőtársaimat abban, hogy támogassák a javaslatunkat - mert hiszen elhangzott már az is ebben a Házban, hogy hosszú távon elképzelhetőnek tartják, sőt biztosak benne, hogy önkéntes és hivatásos hadseregnek kell lenni, de nem most, nem 2002ben , de elképzelhetőnek tartják, akkor miért nem támogatták 1998ban, amikor ezt benyújtottuk, és amikor több idő állt volna rendelkezésre? (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnök úr, úgy tudom, hogy tizenöt perc az ajánlás, de mind enki annyit beszélhet, amennyit szeretne, én is szeretném befejezni a mondandómat. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Képviselő úr, szeretném megkérni, hogy a tizenöt perces időkeretes ajánlást fogadják el a képviselők, és lehetőleg tizenöt percen belü l maradjanak. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr, de volt már, aki a Házban átlépte ezt az időkeretet. Elnök úr akkor még nem volt itt, nem ön vezette a vitát, én szeretném befejezni a mondandómat, természetesen figyelembe veszem a tizenöt perces ajánlást, de azt is tudom a házbizottság ajánlásával kapcsolatban, hogy ez valóban ajánlás. Nem kívánok sokkal többet beszélni, de a mondandóm befejezném, mert azt gondolom, úgy van értelme, ha most mondom el egyszerre és nem két részletben.
