Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 19 (150. szám) - Chibudom Nwuche, a nigériai parlament alelnökének és kíséretének köszöntése - "Javasoljuk, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatot 2002-től önkéntes és hivatásos hadsereg váltsa fel" címmel az SZDSZ által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
51 Az ország, a haza fegyveres védelme össznemzeti kötelességből nem válhat csupán egy meghatározott szűk réteg szervezeti feladatává. Az általános ha dkötelezettség részét képező sorkatonai szolgálati kötelezettség akár időleges vagy teljes felfüggesztése hátrányosan hatna a honvédség hadrafoghatóságára, alkalmazási készségére, megbénítaná annak működését. Jelenleg - mint ismeretes - a Magyar Honvédség vegyes rendszerű haderő. Az önkéntes, szerződéses haderőre történő átállás már jelenleg is érzékelhető gondokat idéz elő. A hazai viszonyok között - az eddigi tapasztalatok szerint - a legfőbb veszélyek az alábbiakban fogalmazhatók meg: nem garantálható a megfelelő létszámban történő szolgálatvállalás; még elegendő számú szolgálatot vállaló esetén sem áll rendelkezésre a honvédség háborús szükségletének megfelelő tartalékos állomány; az önkéntes katonai szolgálat bevezetése esetén sem a hadkiegészítési rend szer, sem a pénzügyigazdasági feltételek nem teszik lehetővé rövid távon az áttérést. Minden más megfontolásnál is lényegesebbnek tartom, hogy a sorkatonaság intézményének megszüntetése az ország biztonságának jelentős csökkentését idézné elő. Ajánlom fig yelmébe a mai országgyűlési vitanap kezdeményezőinek Kölcsey Ferenc Emléklapra című versében írt sorait: "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl, ha kihúnysz: a haza minden előtt." Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok sorai ban. - Dr. Kis Zoltán: A fiúk is mennek, ugye?! A fiúk is ott lesznek?) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Fodor Gábor úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönö m a szót. Engedjék meg, hogy e fontos téma kapcsán néhány ismert, de olyan kérdésről beszéljek, amelyet nem elég néhányszor elmondani itt a Parlament falai között, hanem többször is rá kell irányítani a figyelmünket, mert az eddigi vita is azt tanúsította, hogy számtalan félreértés van, akár képviselőtársaim körében számtalan félreértés létezik és még a jelen pillanatban is él a gondolatai között, és nyilván a nagyközönség sincs tisztában jó néhány ténnyel. Először is azzal kezdeném, hogy miért vagyunk itt ma ebben a teremben. Azért, mert egy úgynevezett népi kezdeményezést indítottunk az útjára, amely rendkívül sikeres volt, rövid idő, nem egészen két hónap alatt több mint 200 ezer polgár írta alá azt az ívet, amely egyértelműen azt kéri a magyar parlamentt ől, hogy döntsön arról: 2002 végével térjen át az ország az önkéntes és hivatásos hadsereg modelljére. A kérés tehát ez. A magyar parlamentnek, vagyis nekünk a mai vita eredményeként holnap döntenünk kell ebben a kérdésben. Ezt a döntést nagyon sokan várjá k tőlünk: a fiatal generációk Magyarországon, mindazok a fiatalok, akik most még középiskolába járnak vagy - ne adj' isten - egyetemisták, főiskolások, akiknek még ezután következik a katonai szolgálat, és mindazok, akik már megjárták a katonai szolgálatot és nem felejtették el az ottani élményeiket. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy százezreket érint ez a kérdés, várják, hogyan fog dönteni a magyar parlament: előítéletektől mentesen vagy pedig értelmesen képesek vagyunke megfontolni egymás józan érveit; ra bjai vagyunke a saját ideáinknak, begyökeresedett, ne adj' isten, begyepesedett eszméinknek, vagy pedig képesek vagyunk a másik nézeteit, józan és értelmes érveit elfogadni, akceptálni? (17.40) Erre figyelnek mindazok, akiket érdekel ez a vita, és tisztel t képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ennek a rendkívül nagy súlynak és elvárásnak nekünk meg kell felelni itt, a Házban, a Parlament falai között. Nos, hát ez a tét, ez a téma ma. Az önkéntes és hivatásos hadsereg és az erre való átállás mellett jó néhán y érv hozható fel. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy most öt lényeges érvről hadd beszéljek önöknek, és miután ezeket elmondtam, utána szeretnék kitérni azokra a felbukkanó
