Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. augusztus 23 (152. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
267 "Az opportunizmus és a doktrinerség után a harmadik nagy veszély, amely mindig előfordult a magyar politikában - és szeretném hinni, hogy a Mag yar Demokrata Fórumnak ez sosem lesz sajátja , a kocsmapolitika. Az egymás überolása, az a politika, amikor megelégszünk azzal, hogy jó nagyokat mondunk, és aki nagyobbat tud mondani, annál bátrabb. És ha jó nagyot tud mondani, akkor röstelli a másik magá t, és mond még nagyobbat. De amikor eljön a nehéz óra, a számonkérés ideje, a nagyszájúak nemegyszer összeomlanak." Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum nem azért röstelli magát, mert a nagyotmondásban nem sikerült elég nagyot mondani. Mi megfog adtuk akkor és azóta is követjük első miniszterelnökünk, Antall József elnök úr szavait: nem kívánunk nagyokat mondani, de nagyon röstelljük magunkat azért, hogy a magyar parlament rendkívüli ülésén kénytelen azzal foglalkozni, hogy kik és milyen nagyokat mondtak. Belátom, hogy tévedtünk, amikor néhány hónappal ezelőtt fönntartásokkal ugyan, de támogattuk egy olyan parlamenti vizsgálóbizottság felállítását, amely mindenféle alaptalan és semmiféle dokumentumokkal alá nem támasztott ügyek vizsgálatába kezdett , hatnyolc évvel korábban lezárt, rendőrség épületében elkövetett öngyilkosságokat kérdőjelezett meg. Mai napig nem vagyunk hajlandóak elhinni azokat a híreket és híreszteléseket, hogy akár a magyar rendőrség, akár a magyar ügyészség, akár a magyar bírósá gi rendszer, akár a nyomozóhatóság bármelyik szervezete, pénzügyőrség vagy vámhatóság mint intézmény érintve lehetne korrupciós ügyekben. Több mint négyezer korrupciós, illetőleg olajos ügyben indult el vizsgálat - hallottuk az elmúlt hónapok során. Ennek során különböző stádiumokban vannak ezek az ügyek, van, amelyiket befejeztek, van, amelyiket még nem is tárgyaltak. Mégis azzal támogattuk ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítását, hogy ha tisztázandó kérdések vannak, legyen végre tiszta lap a közvélemé ny és a parlament előtt. Abban bíztunk, hogy igaza van annak a képviselőtársunknak, aki bizonyítékokra hivatkozott - bizonyítékokra, szeretném hangsúlyozni, tisztelt képviselőtársaim! Azt mondták nekünk, hogy vannak tárgyi bizonyítékok, videofelvételek, ta núvallomások. Mit kaptunk ehelyett, tisztelt Országgyűlés? Kaptunk ehelyett szemenszedett, rablómesébe illő történeteket. És nem az a baj, hogy néhány büntetett előéletű ember és az ilyenkor mindig szokásos bulvársajtó fölkap ilyen híreket! Az a baj, tiszt elt Országgyűlés, hogy ez a kocsmapolitika beköltözött a Magyar Országgyűlésbe, mert a Magyar Országgyűlésnek nem egy tagja megismétli ezeket, gyilkosságra való felbujtással vádolja a kormány egyik tagját, pártelnököket, országgyűlési képviselők 20 százalé kát, majd szám szerint 130at és így tovább. Tisztelt Országgyűlés! Mi nem hiszünk abban, hogy ez a mai nap sikeresen pontot tud ennek az ügynek a végére tenni - de bárcsak ne lenne igazunk! Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, ho gy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezés nem történt. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csurka István frakcióvezető úr, Magyar Igazság és Élet Pártja. Megadom a szót. CSURKA I STVÁN (MIÉP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnoka azt írja a német fegyverletétel után, javarészt a nürnbergi börtönben írt emlékiratában, hogy azért nem lett öngyilkos fogsága első napjaiban, amikor mé g ezt megtehette volna, mert el sem tudta képzelni, hogy megaláztatás, majd kivégzés vár rá, parancsot teljesítő katonára, a vesztes félre. Tíz évvel később egy, korábban a Wehrmachttal szembeforduló magyar katona hajt ki Tökölre megállapodni a szovjet csa patok kivonulási menetrendjében. Elfogják, bebörtönzik, majd kivégzik. Maléter Pálnak nem volt módja emlékiratot írni.
