Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 19 (150. szám) - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PERLAKI JENŐ (Fidesz):
124 az iparűzési adót a Fővárosi Önkormányzat legyen jogosult bevezetni rendelet útján. Azonban azért, hogy legyen mód arra, hogy alulról is építkezzék a fővárosi önkormányzati rendszer, lehetőséget tartok célszerűnek nyújtani arra, hogy ha a kerületek többsége egyetért azzal, akkor átvegyen ilyen helyiadóbevezetési jogot a főváros. Azonban van néhány nehézség ezzel a rendszerrel, hogy a kerületek többsége egyetér tése hogyan működött, hogyan működik a fővárosban. Jelen pillanatban csak a véleményezésre van a szabály az önkormányzati törvényben, illetve a helyiadótörvényben. A véleményezés egy sokkal lazább szabályozás. Arról van szó, hogy ha egy első változatú hely iadórendeletet megküldenek a kerületeknek, akkor erre különböző módosító indítványok is vagy részben egyetértő vélemények is születhetnek, ami semmire sem kötelezi a közgyűlést. Ugyanakkor még néhány pontatlanság is előfordulhat, mint ahogy azt az építmén y- és telekadó kapcsolatában lehetett látni, hogy mintegy hat hét múltán módosításra került sor olyan alapvető kérdésekben, amelyeket a polgári oldal kifogásolt már az első, márciusi tárgyalásnál is. Nos, amikor még az egyetértési jog létezett, jó néhány p élda bizonyította, hogy ezt félre lehet értelmezni. Ha egy első változatú rendeletszöveg eljutott a kerületekhez, és azok betartották az egyetértéssel kapcsolatos határidőt, akkor számos alkalommal jöttek olyan válaszok, hogy egyetért, de kéri valamely rés z módosítását; nem ért egyet, csak akkor, ha módosítják. Tehát sokféle változat volt. Volt néha olyan is, amikor egyértelműen igent vagy egyértelműen nemet mondott rá egy kerület képviselőtestülete. Amelyikben nyoma volt az egyetértésnek, azt úgy könyvelt e a városvezetés, hogy tényleges egyetértés, és végül is megszülettek a szükséges rendeletek. Ámde azt gondolom, hogy az egyetértési jogot egy tényleges, végleges változattal kapcsolatban csak olyan módon lehet gyakorolni, hogy igent vagy nemet mond rá val amelyik képviselőtestület határozata. Éppen ezért azt javasoltam legutolsó kapcsolódó módosító indítványomban, hogy a kerületi önkormányzat által a (2) bekezdés szerint bevezethető helyi adót a kerületi önkormányzat helyett a Fővárosi Önkormányzat akkor j ogosult rendeletében bevezetni, ha a fővárosi rendelettel a kerületi képviselőtestületek többsége egyetért. Majd később: a kerületi önkormányzat a Fővárosi Közgyűlés által bevezetett adót annak hatályon kívül helyezése időpontjáig, a Fővárosi Közgyűlés az általa az 1. § (3) bekezdése alapján bevezetett adót a kerületi képviselőtestületek többségi véleményének beszerzéséig nem működtetheti, és csak azok az adók működtethetők 2001. január 1jétől, amelyeket a Fővárosi Közgyűlés e törvény kihirdetésétől a nnak hatálybalépéséig igazolni tud az egyetértést illetően; vagyis az egyetértést be kell szerezni az elfogadás és a hatálybalépés között. Ez tiszta, világos állapotokat teremthet: vagy fenn fog maradni az idegenforgalmi adó jelenlegi állapota, amikor a fő város szedi be, vagy a kerületek fogják beszedni. Ami az idegenforgalmi adót illeti, erről megosztottak a vélemények. Voltak, akik azt mondták, hogy ez egy speciális adónem, és a főváros tartaná fenn a látványosságok jelentős részét és a használt közterüle tek jelentős részét. Megint mások azt mondták, hogy csak akkor működhetne a funkciójának megfelelően ez az adónem, ha alapként működne, és valóban az idegenforgalom fejlesztésére használnánk fel. Ámde nem ez állt fenn, hanem a fővárosi forrásmegosztásban a z egyéb feladatok arányában, az egyéb feladatokra osztotta fel a főváros. Itt szeretném megjegyezni: ahhoz képest, hogy a GDPtermelésben mekkora szerepet játszik az idegenforgalom, igenigen keveset és rosszul teszünk a látványosságok és a külföldiek komf ortja érdekében. Gondolok itt, csak példaként, röviden a Citadella állapotára és helyzetére, a közrendvédelem helyzetére, a Dunapart állapotára vagy a Hősök terén kialakult káoszra. Tehát sok mindent lehetne tenni azért, hogy egy kicsit igazán büszkék leh essünk a fővárosra. Ami a helyi iparűzési adót jelenti, a nagyságrendje alapján, ha feladatarányosan oszlanak meg a bevételek, akkor ez képezi azt a puffert, amivel ezt a feladatarányosságot biztosítani lehet. Amennyiben akár a mainál magasabb szinten képz eli el a főváros az építményadót és a telekadót,
