Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez k... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
853 is megsértette. Ez a bizonyíték arra, tisztelt képviselőt ársaim, hogy az előző kormány hivatali ideje alatt törvénytelen, titkos adatgyűjtést rendeltek el a Fidesz vezető politikusai és családtagjaik ellen? Én azt hittem, mi abban a hitben voltunk, hogy a bizottságot azért hozzuk létre, hogy azok a vádak, amelye k elhangzottak a miniszterelnöki beszédben, vagy megalapozást, vagy cáfolatot nyerjenek. Nos, képviselőtársaim, a bizottság ezt a munkát, azt kell mondjam, hogy nem tudta elvégezni. Ebben a jelentésben ilyenek szerepelnek: "Czégé Zsuzsa öt meghívás ellenér e nem jelent meg a bizottság előtt, érdemben magát nem mentette ki, megfosztva magát a védekezés lehetőségétől." "Az írásos dokumentumok megsemmisülése és az elmaradt tanúvallomás miatt a vizsgálóbizottság a megfigyeltek körét behatárolni nem tudta." "Közp énz ráfordítása vélelmezhető." Tisztázatlan státuszú cég, fedőcég, kvázi fedőcég, nem volt fedőcég, de nem jelentem ki ezt sem - bizonytalan meghatározásokat adtak. Képviselőtársaim! Ki az, aki ezen megállapítások alapján bizonyítottnak fogadja el az 1998. augusztus 25ei állításokat? Már akkor hangsúlyoztuk, hogy ennek a bizottságnak a felállítása teljesen felesleges, hiszen van a parlamentnek egy állandó bizottsága, a nemzetbiztonsági bizottság, amelyiknek az a feladata és hatásköre, hogy többek közö tt az ilyen ügyeket kivizsgálja. Ezt természetesen akkor a kormánypárti képviselők elvetették - felállt ez a bizottság. Azt kell hogy mondjam, hogy az elmúlt tíz évben ebben a parlamentben nagyonnagyon sok pozitív dolog történt, azt talán hangsúlyozni sem kell, de voltak negatívumok is. Hát ennek a bizottságnak a működése és ez a jelentés az egyik legnagyobb negatívuma az elmúlt tíz évnek. Visszatérnék felszólalásom elejére, amikor azt idéztem, hogy nagyon sokan azzal vádolták az ellenzéket, hogy el akarja húzni ennek az eljárásnak a lefolyását. Én pedig azt mondom, hogy ennek az eljárásnak pont az lett volna a célja, hogy kiderítse a valóságot. Ezzel szemben azonban most már azt kell mondanom, hogy ne áltassuk magunkat: a kormánypárti többségnek nem az vol t a célja, hogy a valóság kiderüljön, hanem az volt a célja, hogy időt nyerjenek, hogy összevakarjanak valamit a kijelentés alátámasztására. Ezért nem jött el a miniszterelnök többszöri meghívás ellenére a nemzetbiztonsági bizottság elé, ezért került csak hét hónapos késéssel felállításra a vizsgálóbizottság, és ezért telt el nyolc hónap a kijelentés és a miniszterelnök bizottsági megjelenése között, és az akkor perdöntő bizonyítékként kezelt jegyzőkönyv ezért került a miniszterelnök megjelenése előtt mindö ssze 15 perccel elkészítésre. Nem is térek ki arra, hogy mikor vásárolták a kazettát, egyáltalán mikor kerültek ezek is elő - mindmind hónapokkal később, mint ahogy a miniszterelnök ezt kijelentette, tehát még csak ezekre sem hivatkozhat a miniszterelnök a kijelentése alátámasztására. A Fidesz képviselői az elmúlt időszakban - a miniszterelnök úr jó példáját követve - nagyon sokszor közmondásokat mondanak el, kezdve a dakota közmondással. Most engedjék meg, hogy én is kreáljak egy ilyen sztorit, csak a pél da kedvéért. Nevezzük talán a főszereplőt O.nak. O. bemegy a sarki kocsmába, és azt hangsúlyozza nagy közvélemény előtt, hogy őt ebben a sarki kocsmában bizony nagyon helybenhagyták. Aztán telikmúlik az idő, napok, hetek, hónapok telnek el, O. nem megy e l orvoshoz, hogy látleletet vetessen, és ezt tudja bizonyítani, nem jelenti fel a rendőrségnek, hanem hónapokon keresztül nem hajlandó elmenni egy olyan bizottság elé, amelynek jogában áll ezeket a kérdéseket feltenni. Aztán megint csak telik az idő, és eb ben a kocsmában megkérdezik az embereket, akik ott törzsvendégek, hogy te, ki az, aki látta, hogy itt megverték O.t. Azt mondja A., hogy én nem láttam; B. azt mondja, hogy én nem láttam, de biztos, hogy itt ilyen nem is volt. Aztán megkérdeznék C.t, de C . nem jön el. Hát, mivel nem jön el, vélelmezhető, hogy talán ő verte meg, sőt mi több, nemcsak vélelmezhető, hanem akkor ezt már bizonyítékként el is fogadjuk. És ezek után a kocsmáros ezt a jelentést így leírja, hogy talán valamikor, néhanéha ebben a ko csmában van ugyan verekedés, de az, hogy O.t megverték, nem bizonyítható.
