Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez k... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
852 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : (Az egymás között tanácskozó képviselők felé fordulva) : Megkérném a képviselőtársaimat, hogy a hangos beszélgetést a folyosóra legyenek olyan szívesek tartogatni; a képviselő urat hallgatjuk. Öné a szó. (14.00) DR. VILÁGOSI GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsopo rtja részéről: ...ami szerint az ellenzék akadályozza a bizottság munkáját, az eljárás elhúzására törekszik. Ez az állítás természetesen éppen annyira alaptalan, mint sok más állítás is ebben a jelentésben. Én csak azt kérném képviselőtársaimtól, akik ezt állítják, hogy nézzék meg a naptárt: 1998. augusztus 25én hangzott el egy beszéd, kijelentés, és ezt követően 1999. március 19én kezdte meg munkáját a bizottság - eltelt hét hónap. Vajon az ellenzék tehet arról, hogy az ügyben hét hónapig semmi érdemi ne m történt? Nagyon jól emlékszem, amikor azt indítványoztuk, hogy a nemzetbiztonsági bizottság tárgyalja az ügyet, megjelent az államtitkár úr is, a miniszter úr is, akik arról tájékoztatták a bizottságot, hogy az eljárásnak, az általuk indított eljárásnak, vizsgálódásnak rövid időn belül vége lesz, és akkor majd a tényeket, a bizonyítékokat, úgymond, a bizottság elé tárják. Ugyanakkor azonban azt is meg kell említenem, és emlékeztetnem kell rá mindenkit, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége az első perctől k ezdve kiállt a gyors, mélyreható és nyilvános vizsgálat mellett, az első perctől kezdve követeltük, hogy a Fidesz vessen véget a miniszterelnöki kijelentés után közvetlenül megkezdődő titkolózásoknak, és a miniszterelnök tárja az ország közvéleménye elé, h ogy milyen bizonyítékokkal rendelkezik, mindannyiunk közös érdeke ugyanis, hogy az ország végre valóban megismerhesse a teljes igazságot. Az előttünk fekvő jelentés azonban nemhogy nem szolgálja a teljes igazság megismerését, hanem pont ellenkezőleg: tele van pontatlansággal, kisebbnagyobb csúsztatással, vélelemmel és megalapozatlan, mindenfajta bizonyítékot nélkülöző állítással. Képviselőtársaim! Az előttünk lévő jelentésben még az sem igaz, hogy hány ülést tartott maga a bizottság; az sem igaz, hogy mily en volt a szavazási arány bizonyos kérdésekben; és az sem igaz, hogy a magánnyomozó mikor mondta vissza az úgynevezett megbízását. Ezekre persze mondhatjuk, hogy kicsinyes érvelés, kicsinyes megjegyzések, de azt kell hogy mondjam, hogy ez a pitiáner hibaár adat az, ami az egész jelentést áthatja és egyben jellemzi. A jelentés 2. pontja "A bizottság ténybeli és jogi megállapításai" címet viseli. Nos, ebben a fejezetben találhatunk jó néhány politikusnevet, olyan politikusi neveket, akiknek semmi köze az ügyhö z, és ebből csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy politikus ne fogadjon el semmiféle meghívást, ne vegyen részt rendezvényeken, ki se menjen az utcára, zárja magára otthon az ajtót, mert abból talán nem lesz baja, akkor talán nem használják fel a ne vét arra, hogy a miniszterelnök megalapozatlan kijelentéséről eltereljék a figyelmet. Azt kell mondanom, hogy a jelentésnek ez a része - akármennyire kemény is, de csak ezt tudom mondani: - politikai banditizmus. Ez a jelentés és a jelentésnek jó néhány ré sze valóban arról árulkodik, hogy semmi sem számít; rágalmazzunk, néhány korábbi kormánytagnak a nevét kiemelten vegyük bele a jelentésbe, akikről tudjuk, hogy az égvilágon semmi közük az ügyhöz, így aztán majd eltereljük a lényegről a figyelmet, és mentjü k a miniszterelnök felelőtlen kijelentését - azt a kijelentést, ami az államrend demokratikus működésébe vetett bizalmat kérdőjelezte meg. A jelentés jogi kategóriaként kezeli, jogi intézménnyé teszi a "hallgatás egyenlő beleegyezés", azaz elismerés elvét. Tudom, és ez a mi korosztályunknak sajnos maradandó hibája, hogy amikor mi végeztük a jogi egyetemet, akkor bizony túl sokat tanítottak bennünket szocialista jogelméletre, marxizmusleninizmusra. De az azért meglep, hogy néhány kollégámban ez ilyen mélyen megmaradt, hogy az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelmének a kategóriáját erősíti és vallja magáénak. Hiszen a jelentésnek óriási megállapítása az, hogy a magánnyomozó a szakma szabályait
