Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez k... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELETI GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
848 törvényellenes megfigyelésekre adtak utasítást az állami költségvetésből működő, titkosszolgálati eszközökkel dolgozó szervezeteknek. A gyanú tehát az MSZPtöbbségű kormányzatra vetült. Nem véletlen, hogy minden újság a volt miniszterelnököt és kormányának egyes tagjait, személy szerint engem is arról faggatott, hogy mi is történt valójában. Egy országos napilap, a Napi Magyarország egészen odáig ment, hogy címében a következőképpen fogalmazott: "A szocialisták még tagadnak - Hornék figyeltették a Fidesz vezetőit". Amenny iben egy ilyen vád a hivatalba lépő miniszterelnök szájából elhangzik, az ország alkotmányos rendjének betartása felett őrködő és a kormányzat tevékenységét ellenőrző Országgyűlésnek, illetőleg a nemzetbiztonsági törvény szerint a parlamenti ellenőrzést gy akorló nemzetbiztonsági bizottságnak kétharmados törvényben megállapított kötelessége eljárni az igazság kiderítése, a felelősség megállapítása és a megsértett alkotmányos rend helyreállítása érdekében. A szocialista frakció, az SZDSZ támogatásával, haladé ktalanul kezdeményezte a bizottság eljárását. Furcsa módon azonban a kormánykoalíció képviselőinek ekkor, néhány nappal a bejelentés után, nem volt sürgős a miniszterelnök úr által elmondottak, a súlyos alkotmányellenes visszaélések feltárása, s a nemzetbi ztonsági bizottságban szavazataikkal megakadályozták az ügy napirendre tűzését és a vizsgálat megkezdését. Még ahhoz a kezdeményezéshez sem járultak hozzá, hogy a kormány rendelkezésére álló bizonyítékokat, amelyekről a miniszterelnök úr félreérthetetlenül beszélt, magam mint a nemzetbiztonsági bizottság elnöke kezdeményezésére letétbe helyezzék a kormányzattól független közjogi intézménynél. Ma már tudjuk, mindez azért történt, mert ilyen nem létezett. Mert 1998 augusztusában a miniszterelnöki bejelentésne k semmiféle tárgyi bizonyítéka nem volt. Olyan bizonyíték, amely 1998 augusztusában is rendelkezésre állt, az azóta eltelt másfél év alatt sem került elő. Ezzel szemben a kormánypártok a MIÉP támogatásával kezdeményezték egy olyan vizsgálóbizottsá g felállítását, amelynek feladata - s ez ma már világosan megállapítható - a bejelentés eredeti jelentése súlyának, a miniszterelnöki felelősségnek a csökkentése, az idő húzása annak érdekében, hogy legyen idő mondvacsinált összefüggések megalkotására, az ezt - idézőjelben mondva - alátámasztó "bizonyítékok" létrehozására, vagy legalábbis ennek látszatának keltésére, s mindezen keresztül természetesen a közvélemény manipulálására. Most, amikor e szégyenletes történetnek a végére várhatóan pont kerül, megáll apítható, hogy a bizottság részben eredményesen teljesítette a kormánykoalíció által megszabott küldetését, részben azonban súlyos kudarcot szenvedett. Eredményes volt a bizottság, mert nyert közel másfél évet, sikeres volt abban az értelemben, hogy a mini szterelnöki bejelentés után több hónappal talált egy kívülállót, aki 1996ban állítólag személyes gazdasági indíttatásból megfigyeltette Pokorni miniszter urat, akkori Fideszfrakcióvezetőt. Erre a rendelkezésre álló idő alatt 1999 áprilisában, tehát fél é vvel a miniszterelnöki bejelentést követően, még idézőjelben használt "bizonyítékot" is sikerült létrehozniuk. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy még az idézőjelben használt "bizonyíték" ereje is kétséges, hiszen a megbízás 1996. december végén kelt, s a ma már országosan ismert magánnyomozó azt 1997. január 16án megszüntette, vagyis kevesebb, mint egy hónap után; arról nem is beszélve, hogy a megbízót a bizottságnak nem sikerült meghallgatnia. Tőle csupán egy nyilatkozat van, amit az ország legnagyobb péld ányszámú napilapjában tett közzé. Ennek a lényege: soha, egyetlen politikus megfigyelésére sem adott megbízást. Kudarcot vallott azonban a bizottság azért, mert a miniszterelnöki mesét ebben az országban józanul gondolkodó ember nem hiszi el. A legnagyobb kudarca azonban az volt, hogy ezzel a manipulációs kísérlettel sikerült lejáratni az emberek előtt a parlament tekintélyét, hiszen mindenki előtt világos, hogy az egész vizsgálat csakis a kormányfő érdekében, a tekintélyének egyébként ez ügyben is reményte len megmentésére irányult.
