Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
826 vagy az egész állam, amikor az adófizető fogja kifizetni. Tehát én, aki nem piszkítok és felszedem a szemetet az utcán, de a másik eldobja, én az ő szemetének a felszedését szubvencionálom a Pénzügyminisztérium, az adófizetési kufferek révén. Ha ezeket a képeket is hajlandók vagyunk vizsgálni, akkor talán kevesebb vitánk és problémánk lesz. Az is hozzátartozik ehhez a "szennyező fizet"elvhez, hogy ki az a szennyező - az egyé ne vagy pedig a nagyobb közösség. Lássuk meg, hogy van itt egy jelentős újraelosztási folyamat, vagyon, jövedelemújraelosztás: aki piszkos, utána tisztogatni kell, azt valaki megfizeti, és aki megfizeti az adókufferen keresztül, annak a vagyona, jövedel me kevesebb lesz. (12.00) Most ez nem szükségképpen az egyénre szól, aki az utcán eldobja a cigarettás dobozát, hanem szól arra a gyárra, vállalkozóra, aki nagyban szennyez, és nem teljes mértékben, vagy nem elegendő mértékben veszi ennek elejét. Mindegy ikről szó van a mi törvényalkotási kontemplálásunk során. Ugyanis a törvényalkotás akkor lenne optimális, engedtessék meg, hogy én így lássam, hogyha az nem minden részletekre menően mondja meg, hogy ki hogy viselkedjék, ki mit csináljon. A törvényalkotást én inkább úgy látom, hogy útjelzőket állítunk fel a társadalom számára, a kormányzat számára, a magunk számára, és azoknak az útjelzőknek az összefüggését, értelmes egymásbafonódását figyeljük, amikor törvényt alkotunk, hogy aztán az ország népe, az a tíz millió magyar azt olvassa ki belőle, és úgy viselkedjék annak nyomán, hogy kevesebb kormányzati szerepre legyen szükség. Tehát a kormányzat részéről én azt szeretném látni, és úgy álmodom én meg ezt a törvényt, hogy minél kevesebb a tilalom benne, és minél több az ösztönzés, a törvény ne tiltson, ne rendőrt küldjön, hanem olyan jeleket küldjön, amelyik révén, amelyik nyomán az emberek ösztönözve érzik magukat, hogy tisztábban viselkedjenek, legyen az az egyén, vagy legyen az a gyár, vállalat, vagy kereskedő , bárki, aki ebben a folyamatban részt vesz. Arról, hogy a lakosság szemléletét megváltoztassuk, vagy hozzásegítsünk a megváltoztatáshoz, hölgyeim és uraim, bizonyára mindegyikünknek van anekdotánk, amit szemléltünk, vagy magunk csináltunk. Engedtessék me g, hogy már néhány másodpercben én is mondjam, időnként az utcán felveszek valakit követve, aki eldob valami szemetet, fölveszem, és megszólítom: meg tetszik engedni, hogy ezt fölvegyem és elvigyem én a szemetes ládába? Néha olyan csúnyán néz rám az az emb er, hogy csuda, és én nem szeretek békétlenséget gerjeszteni, de úgy érzem hogy ott békétlenséget gerjesztettem, mert valaki megharagudott rám. Ha nem tettem volna semmit, akkor béke maradt volna ottan. Lehet, hogy van, képviselőtársaim, ennél jobb megoldá s, biztos, van sok is, de ezt én időnként megpróbálom, és hogy ez tízesztendős távlatban, mint ahogy, ki is mondta képviselőtársaim közül, hoze ilyen gyümölcsöt, igen, Gyárfás Ildikó képviselő asszony utalt erre, a nézetformálás. Igen, hát formáljuk a néz etet, amikor nem szükségképpen a rendőr és a tilalom teszi, hanem mi magunk. Egy következő tézist, gondolatot is szeretnék idehozni, nevezetesen egyfajta tudományos, filozófiai gondolat az, engedtessék meg, hogy így mondjam, hogy a hulladék: az anyag rossz helyen. Ezt képviselőtársaim ismételten kifejezték valamilyen formában. Valóban, az a réz vagy alumínium, vagy valamiféle anyag szennyező lett, vagy hulladék lett, tehát rossz helyen van. De ha jó helyen volna, akkor nyersanyag volna, és piaci értéke lenn e. Valami olyasmi ez, a kertészek mi tudjuk, hogy a kertünkben kigyomláljuk azt, ami gaz, pedig az, ami gaz, esetleg más helyen, másutt értékes növény lenne, vagy igen gyakran az. Tehát ha a hulladék az egy anyag rossz helyen, ha ezt a szemléletet magunk e lé hozzuk, akkor ez segíthet megint a törvényalkotásban. Még egy tudományos elmélet, amit én többször megírtam, és néha sikerrel, néha kevesebb sikerrel lehetett ezt az érvet előrevinni, nevezetesen a tudomány egyik alaptétele a termodinamika második törvé nye, amelyik azt mondja, miniszter úr a tudós, remélem, bólogat, hogy semmit nem lehet megsemmisíteni, és semmit nem lehet teremteni, mert a Föld, ez az univerzum annyi amennyi,
