Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
81 (19.50) Az Országgyűlés határo zza meg többek között a kizárólagos állami tulajdonban levő, forgalomképtelen műemlékek körét, a kormány kötelessége viszont az, hogy gondoskodjék - legfeljebb évente - ennek a körnek a felülvizsgálatáról. A felülvizsgálat során természetesen ez a kör nemc sak szűkülhet, hanem bővülhet is, hiszen akár tudományos kutatás eredményeként ismeretet szerezhetünk olyan újabb műemlékről, amelynek ez idáig csekélyebb védelemben részesítve is biztosítottnak láttuk a megóvását, illetve eddig nem ismert ilyen műemlékre régészeti feltárás során rábukkanhatunk. Most azt kell vizsgálnunk, hogy vajon a két ingatlan kivételével biztosítotte a műemléki védelem továbbra is. Úgy vélem, hogy vetnünk kellene egy pillantást erre a 263 ingatlanra. Vajon igaze az, hogy ez a 263 műe mlék valamiféle minőséget, valamiféle abszolút minőséget jelentene? Egészen biztosan nem így van. Hiszen például Vas megyében mindössze 13 található, ezek közül a megyeszékhelyen egy sincs. Tolna megyében vajon csak 3 ilyen kiemelkedő műemlék lenne, amely az abszolút sorban az élre kellene hogy kerüljön? Egészen biztos, hogy nem így van. De a legismertebb műemlékeink sincsenek ebben a körben: a tihanyi apátság vagy Pannonhalma. Tehát nem igaz az, hogy csupán az állam képes arra, hogy ezeket az ingatlanokat megóvja, hogy ezeknek a felújításáról, működtetéséről gondoskodjon. Így azok az aggályok minden bizonnyal alaptalanok, melyek arra vonatkoznak, hogy az irgalmas rend tulajdonába való átadás után kétségessé válik nemzeti örökségünk jeles egységeinek megvédé se. Ugyancsak nem megalapozottak a félelmek a Hajógyáriszigeten levő ingatlannak a műemlékvédelmi körből való kivételével kapcsolatban. Nem megalapozottak, hiszen annak idején, mikor ez az ingatlan bekerült ebbe a körbe, akkor egy adott helyzetből indult a védelem, egy adott nagyságú területre jegyezték ezt rá, és akkor indokolatlan lett volna egy pluszmunkával megosztásokat végezni, és csupán egy kisebb területre bejegyezni a szigorított védelmet. Meggyőző az is a törvény előkészítése kapcsán, hogy elég s zéles körű egyeztetés született. Az állam tulajdonából ki nem adható ingatlan határa a Budapest Főváros Polgármesteri Hivatal, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, a Budapesti Történeti Múzeum, a Hajógyárisziget Vagyonkezelő Kft., a III. Kerületi Polgármes teri Hivatal, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. közös egyeztetése után alakult ki. Úgy alakították ki az új földrészlet határait, hogy az új telekhatár a műemléki romoktól jelentősen távol esik. Ami pedig az ingat laneladási aggodalmat illeti, úgy vélem, hogy erre kellő garanciát jelenthetne a minden pártból az illetékes vezető testületekbe delegált képviselők kontrollja. Mindezek alapján a Magyar Demokrata Fórum frakciója ugyancsak technikainak minősíti ezt a módos ítást, megfelelő egyeztetéseket lát a beterjesztés előtt, és így a törvényjavaslatot elfogadásra javasolja. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz. DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt rátérnék a mondandóm lényegére, legyen szabad összefoglalnom azt, ami itt a Házban történik a vita kapcsán. Én azt gondolom, hogy a vitát Donáth képviselő úr mondatai indítják. Megjegyzem, az, amit ő itt hűen, mármint önmagához hűen képviselt, az az emberi jogi bizottságban, az ottani vitában indult. Ezt Keller úr - felfogásom szerint érezve, hogy Donáth képviselő úr logikája néhol sántít - továbbfűzi, másfelé viszi, és egészségügyibetegellátási problémát kever, alappa l vagy alap nélkül, ebbe a mai vitába. Erkel Tibor képviselő úr kellően megindokolta - az én felfogásom szerint , miért van, mondjuk, morális kötelezettsége az államnak egy irgalmas renddel szemben. Én azonban nem erről akarok
