Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 29 (122. szám) - Balsay István (Fidesz) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - "Székesfehérvári nemzeti emlékhely" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
653 Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A magyar millennium évében a székesfehérvári nemzeti emlékhely sorsa különös hangsúllyal vetődik fel mindabból a szempontból, amit a ké pviselő úr elmondott. Még az előző kormányzati ciklusban került lefektetésre a nemzeti emlékhely rekonstrukciós programja és költségvetése, ám anyagi támogatása csak a harmadik helyre lett sorolva. Ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám: jelezve ezze l, hogy az előző kulturális kormányzat számára mennyire volt fontos a legkiemelkedőbb magyar történelmi emlékhely sorsa. Ebben az időben valóban nagyon jól jött a város és a Római Katolikus Egyház, illetve a Nemzeti Emlékhely Alapítvány támogatása, ami kim agaslóan magas összegű volt. A pénzügyi háttér megteremtésére a kulturális tárca 2000. évi költségvetésében nincs lehetőség, ugyanakkor reményeink szerint - miután 600 millió forintot meghaladó beruházásról, felújításról van szó - a 2001. és 2002. esztendő ben, remélhetőleg a város önkormányzata és a megyei önkormányzat támogatásával együtt, rendelkezésre tudjuk bocsátani. Ez azt jelenthetné, hogy 2001 szeptemberében már egy felülvizsgált építészeti megoldással rendelkező program indulhatna el, a teljes költ ségvetési háttér biztosítása mellett. (17.00) Ami a fejereklyét illeti, a képviselő úr kérdésére szeretném elmondani, hogy Csóti György, hazánk zágrábi nagykövete folytat tárgyalásokat a Szent Domokos rend horvátországi tartományfőnökével, mert az ereklyé t a rend ellenszolgáltatás nélkül adná át, mivel a kánonjog értelmében csupán megőrzőnek tekinti magát. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a szombathelyi és a székesfehérvári megyés püspököket bízta meg a tárgyalásokkal. Az ereklyét az egyház részére szolgálta tja vissza a dominikánus rend, és elhelyezéséről is a Magyar Katolikus Egyház dönt. Az elhelyezés kérdéséről tehát a tárgyalásoknak ebben a szakaszában még nem tudok a képviselő úr számára nyilatkozni; úgy gondolom, hogy az korai lenne. Kérem válaszom elfo gadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, államtitkár úr. Befejezésül ügyrendi kérdésben kért szót Lamperth Mónika, MSZP. Tessék! DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi javaslatom az, hogy kérem az elnök úrtól, hogy Füle István képviselő úr interpellációját szíveskedjen kiadni az illetékes bizottságnak. Kérem ezt annak ellenére, hogy a másodszori szavazáskor az Országgyűlés határozatképes volt. Szeretné m elmondani a részletes indoklást is. Képviselőtársaim közül nagyon sokan hiányoztak, amikor Füle István képviselő úr Szolnok város egészséges ivóvize érdekében interpellált, és azt követően - mert volt egy csomó bizonytalanság a válaszban - nem fogadta el Kontrát államtitkár úr válaszát. Akkor az elnök azt mondta... - szavazunk a Házban, de nem volt határozatképes az Országgyűlés, és az elnök úr egy későbbi alkalommal szavaztatott, amikor az Országgyűlés már határozatképes volt. De hogy ne legyen ez egy fö loldhatatlan lelkiismereti kérdés kormánypárti képviselőtársaimnak - akik úgy szavazták meg az interpellációt, hogy nem hallották sem az interpellációt, sem az arra adott választ, hiszen nem voltak itt (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.) , és most nyilván a lelkiismeretük vívódik, hogy a képviselői esküjüknek tegyeneke eleget, amely szerint a kormányt ellenőrző funkcióját is kell gyakorolni az Országgyűlésben, vagy pedig a párthűség alapján automatikusan elfogadják a kormányzati oldal válaszát , ezért, hogy ezt a lehetőséget, ezt a vívódást
