Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról szóló 24/1997. (III.26.) Ogy. határozat végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általá... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
65 Azt hiszem, mára beláttuk, hogy ne m előnyei voltak ezeknek a folyószabályozásoknak, hanem hátrányai. Ez egyértelműen bebizonyosodott. Azt hiszem, megfeledkezünk arról, hogy a víz mozgása nemcsak a látható zónában zajlik, hanem a föld alatti rétegekben is mozog, és bizony nem szívesen tér e l ettől, de ez egy másik dolog lenne. (18.30) Viszont szeretném elmondani azt, hogy a talaj szerkezetétől nem nagyon függött a vízutánpótlás, tudniillik, ahol kolmatálódott a mederfenék, semmiféle víznyomás és talajszerkezet nem játszott szerepet. A befoly ó csapadék és egyéb vizek táplálták, és tudjuk, hogy milyen minőségben. Azt hiszem, az a legfontosabb, amint ön mondott, a szemléletváltás, csak bizony ez a szemléletváltás feltételezi azt, hogy itt a szemléletet úgy kell megváltoztatni, hogy ha nem is val ósul meg az, amit ön mondott - és egyetértek, hogy nem valósul meg, a környezetvédelmi bizottság részéről ezt a pontot egyébként vitattam is, hogy becsülhetőe a költségigény , nem ez az elsődleges, hanem az az elsődleges, hogy ha bölcs típusú vagy szenté ly típusú a holtág, és a további szennyezést megakadályozza, és lassú, kevés, kis mozgású vizet biztosítok, az még mindig jobb, mintha semmit sem biztosítok, és szennyvizet adok. Ezek a holtágak akkor még olyan állapotban, amilyenben most vannak - bölcs és szentély típusú, vagyis még értékeket képviselnek , megőrizhetők, tovább nem romlanak. Ez már nagyon nagy előny, mert abban az állapotukban is nagyon nagy értéket képviselnek. Hogy most zárt ökológiai rendszerről beszélünk vagy sem, egyet tessék megnézni , és ajánlom mindenkinek a figyelmébe: amit az ember felfedezett bárhol a világon, és ott megjelent, kiaknázta, olyannyira kiaknázta, hogy teljesen tönkretette. Kérdezem, hogy ma a világon és itt, Magyarországon vane olyan megoldás, ami ökológiailag az op timumot jelenti, és be lehete ezt úgy szabályozni, hogy egyrészt turisztikai állandó látványosságot, állandó látogatottságot jelentene, másrészt megmaradnának ezek a természeti értékek. Azt gondolom, hogy ennek megmentésére egyedüli megoldás a nemzeti par k kezelésébe adás. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, SZDSZ. KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ) : Ritka pillanat, döntően egyetértek a képviselőtársammal, de itt most, a parlamenti vitában a rról is kell beszélnünk... - arról kevesebbet, amiben egyetértünk, hiszen azt hiszem, arra elég, ha azt mondom, hogy az előző két percből egy perc ötven másodperccel egyetértek; tíz másodpercben van, de abban valóban markáns különbség a nézetünk között, de azt biztosan nem itt kell megvitatni. Úgy érzem, hogy például a folyószabályozás, ami 150 éve indult, összességében kedvező, eredményeiben hasznos és nem haszontalan volt, mindazonáltal nyilván ma már lehetne jobban csinálni. Ha ítéletet kell mondani, akk or a tudomány jeles képviselőinek jelentős része ezen az állásponton lenne; megengedem, hogy az ökológusok között biztosan van olyan, aki nem ezen az állásponton van. Ezekben a kérdésekben, az ökológiai kérdésben azért mindenképpen - bármilyen önzően hangz ik ez - az ember környezetéből indulok kifelé, és nem fordítva, márpedig még egyszer mondom, ebben az esetben olyan feladatot kellett megoldani, ami vagy az Alföldről való elköltözés és kiürítés feladata, vagy az Alföld átalakítása lett volna. A második go ndolattal nagyon egyetértek, de azt hiszem, hogy ez a tervezet a jövőről szól. A jövő nem szólhat másról, mint hogy azt kell megcéloznunk, hogy olyan módon lehessen ezeket a természeti értékeinket megőrizni, hogy közben ne zárjuk el tőlünk. Semmi értelme n incs Magyarországon megőrizni óriási területeket úgy, hogy a magyar állampolgárok nem nézhetik meg, egyszerűen nem használhatják, a szónak nyilván nem egy XIX. századi értelmében. Itt arról kell szólni, hogy hogyan lehet megnyitni úgy számunkra, mindenki s zámára (Az elnök a csengő
