Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter:
7 DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! (Bauer Tamás: Keményen!) Mint ahogy ön is emlí tette a hozzászólásában, 1999ben újfajta gazdaságpolitika kezdett körvonalazódni a költségvetésben, legalábbis igyekeztünk egy, a korábbiaktól eltérő gazdasági megközelítést valóra váltani a költségvetésben. Ennek az volt a lényege, hogy a gazdasági egyen súlyt nemcsak alulról lehet helyreállítani, hanem megpróbáljuk felülről helyreállítani. S nem biztos az az elmélet, hogy az egyensúly helyreállításához a fogyasztás további csökkentésére van szükség. Éppen ellenkezőleg próbáltuk megközelíteni, úgy, hogy a gazdasági növekedés ösztönzésével, a fogyasztás ütemének növelésével is helyre lehet állítani az egyensúlyt, legalábbis úgy terveztük el a költségvetésben. Ezért a gazdasági növekedés programja inkább az adócsökkentést támogatta. A társadalombiztosítási já rulékpontok 6 százalékponttal csökkentek, ha elfelejtette volna a képviselő úr, 42ről 36 százalékpontra. A családtámogatások beépítése az adórendszerbe az átlagos adóterhelés csökkentését eredményezte, tehát úgy gondoltuk, hogy ezeken, valamint a munkahel yteremtésen keresztül is lehet ösztönözni a gazdasági növekedést. Igyekeztünk az adórendszert ezenkívül egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni úgy, hogy a vállalkozóknak könnyebb, egyszerűbb legyen az adójuk bevallása, és inkább több idejük maradjon a vállalkozás menedzselésére. Az infrastruktúra fejlesztése is szerepelt ebben a gazdaságpolitikában, de sajnos az igazság az, hogy a képviselő úr által is említett nehézségek miatt, '99ben az infrastruktúrafejlesztésben nem tudtunk mindent megtenni, amit akartunk. ( 14.10) Végeredményben úgy látszik, hogy bár voltak bizonytalanságok, ez a gazdaságpolitika bevált; a végső eredmények '99ben jók voltak, annak ellenére, hogy a kezemben vannak a gazdasági előrejelző intézetek - úgynevezett neves intézmények - előrejelzése i, amelyek 3,5 százalékos gazdasági növekedést, 3 milliárd dolláros folyó fizetésimérleghiányt és 5 százalék körüli államháztartási hiányt prognosztizáltak 1999 áprilisában. Ezek a Gazdaságkutató és Pénzügykutató Részvénytársaság prognózisai, de nagyjából hasonló prognózisokat láttunk az Economist Intelligence Uniquetól is. Úgy gondoljuk, hogy ezt a bevált gazdaságpolitikát 2000ben is folytatni kell, de úgy látszik, hogy az ikerdeficit sokat emlegetett félelmét a gyors gazdasági növekedés és az adókedvez ményekre alapuló gazdaságösztönzés megszüntette. 2000ben újabb élénkítő lépéseket kívánunk tenni a gazdasági egyensúlynak nemcsak a megőrzése, hanem a javítása mellett is; elsősorban az infrastruktúra fejlesztésére, az úthálózat, vasúthálózat korszerűsíté sére kívánjuk koncentrálni az erőforrásokat. Úgy gondoljuk, hogy az 5 százalék körüli fogyasztásnövekedés 2000ben is megismételhető, és 2000ben újabb 45 százalék körüli életszínvonalemelkedéssel számolunk. Ennek egyik legfontosabb és legnehezebb eleme egyébként az infláció csökkentése. Ahhoz, hogy az inflációt, mondjuk, két év alatt a korábbi felére lehessen leszállítani, ahhoz először is az inflációs várakozásokat kellett megváltoztatni a gazdaságban. Nos, azt hiszem, hogy ez '99ben sikerült. A gazdas ági elemzők a kezemben tartott elemzésekben még 1213 százalékos inflációt jósoltak '99re. A tény, mint tudjuk, 10 százalék volt. Most egy kicsit hasonló küzdelmet folytatunk. A kormány előrejelzése 67 százalékos infláció 2000re. Ahhoz, hogy ezt el lehe ssen érni, valóban arra van szükség, hogy a gazdasági szereplők elhiggyék, hogy ez a gazdasági növekedési pálya megvalósítható és be fog következni. Látva a mai előrejelzéseket és a gazdaság szereplőinek bizakodását, azt hiszem, hogy teljes mértékben elhit ték. Sajnos, ahhoz, hogy az európai uniós országok átlagos életszínvonalát elérjük, még így is nagyon sok időre van szükség, és ezt a gazdaságpolitikát tovább kell folytatni ahhoz, hogy közelíteni tudjuk az életszínvonalunkat az Európai Unióéhoz.
