Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
8 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kelemen András frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata Fórum. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mármár közhe ly, hogy Magyarország és a magyar nemzet legnagyobb tartaléka az emberi erőforrás, ugyanakkor ez rettenetesen elhanyagolt és leromlott állapotban van. Lehet ugyan e témában is az önszabályozásra hagyatkozni, ami annyi területen szült rossz eredményeket. Go ndolok itt arra, hogy a gazdaság területén például gyakran eresztjük futóversenybe a teknősbékát és a nyulat, vagy ilyen szemlélet az oktatás és művelődés területén a világnézeti értéksemlegesség, az emberi élet tekintetében pedig ide sorolható az a nézet, hogy hadd hulljon a férgese. Ezzel szemben nekem az a véleményem - és ez volt az MDF vezette kormány felfogása is , hogy ha van valamim, ami értékes, akkor óvom. Az állam tehát nem akkor demokratikus, ha semleges marad a társadalmat romboló erők láttán, hanem akkor, ha türelmes a többségitől eltérő értékek és életmódok iránt. Nem csupán statisztikai adat, hogy a magyar lakosság egészségi állapota rossz. Sokan szenvednek és sokan halnak meg idő előtt. Elég egy magyar településen végigsétálni, hogy szemünkb e szökjék a mozgásszervei bajok nagy száma, és elég részt venni egy katonai sorozáson, hogy belássuk: a testilelki bajok már korán jelentkeznek. S miközben óriási összegeket költünk gyógyszerre és kezelésekre, ugyanakkor jelen van a bajok szinte szándékos keresése is. Egyes adatok szerint az alkoholisták száma ma már meghaladja az egymilliót, a középiskolások közel negyede már drogozott, évente még mindig egy falunyi ember lesz öngyilkos, és a lakosság közel harmada ideges panaszokkal küzd. Az agresszív bű nözés sem tekinthető lelkileg ép emberektől származónak. Az egészség és teljesítőképesség kulcsa a szellemi beállítódásunk. Ezért minden egészségvédelem a lelki és szellemi egészségvédelemmel kezdődik. Ebben már eljutottunk a megelőzés hangoztatásáig. Vann ak különféle szűrővizsgálatok, létezik a kábítószerfogyasztás megelőzése. Az egészség ügye azonban nem pusztán egészségügyi kérdés. Az ember nem úgy él, hogy azt kutatja, hogyan kerülhetné el a legkülönfélébb betegségeket. Az eredményes kérdésfeltevés ink ább így szól: milyen legyek, és ennek következtében hogyan éljek, hogy jól érezzem magam a bőrömben? Éppen ezért a célzott megelőzésnél mélyebben kell megragadni a kérdést, hiszen az önpusztító mintákat egy erkölcsi alapokkal rendelkező világlátás és gyako rlat győzheti csak le. A feladat nem köthető kormányhoz és tárcákhoz, mégis szükség van arra, hogy megszervezzük. 1991től ezért az Országgyűlés elkülönít egy mentálhigiénés alapot a társadalombiztosítás költségvetésén belül. A rendszerváltozás után a lelk i egészségvédelem tananyaga megjelent a pedagógusok képzésében. A rendszerváltozás kormányában tárcaközi jelleggel szervezésemben humánpolitikai kabinet működött. Az 1995ben miniszteri biztos irányításával megalakult mentálhigiénés programiroda azonban ne hézkes és pazarló intézménynek bizonyult, mely inkább kampánytevékenységekre volt képes, mintsem érdemi építkezésre. Jelenleg viszont a feladatnak van ugyan programja, de továbbra sincs tárcaközi szintje. Örömmel vettem nemrég a híradást, még a múlt év vég én, hogy a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet hosszas átmeneti állapot után új főigazgatót kapott, aki maga is jól látja, hogy az egészség ügye több mint tárcafeladat, és ezért szélesebb tanácsadó testület kialakítására törekszik. Az eddigi szükségletet csak fokozza az európai integrációs folyamat óriási kihívása, ezért a feladat továbbra is
