Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról szóló 24/1997. (III.26.) Ogy. határozat végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általá... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
59 A belvíz kapcsán is szomorú tapasztalatot szereztem a holtágakkal kapcsolatban, konkrétan a cibakházi holtággal kapcsolatban. Köztudott, hogy a vízszint tartása szintén az üzemeltető önkormányzat feladata. Ez nem kis összegbe kerül; például a cibakházi holtág esetében 30 centiméteres vízszintcsök kenés majd 2 millió forintjába kerül az önkormányzatoknak, és a belvíz esetén ezt nem egyszer vagy kétszer kell megtenni, hiszen a csatornák folyamatosan szállítják be a holtágba a vizet. (18.00) (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke fo glalja el.) Mi történik ekkor? Ez is az önkormányzat ügye, holott az, hogy erre kényszerül - összegyűjtik a vizet , nemcsak az adott önkormányzat érdekeit szolgálja, a többi települését, az ott dolgozó mezőgazdasági termelőkét, mindenkiét, és ez mé gis az önkormányzatot terheli. Nagy kérdés, bár nem kívánom azt eltagadni, hogy ezeknek a költségeknek egy részét az állam később visszafizeti, de milyen mértékben és hogyan teszi ezt meg. Úgy érzem, ezen a területen is valamiféle szabályozásra lenne szüks ég, hogy akik vállalnak ilyen holtágüzemeltetést, azok ne legyenek ilyen szorult helyzetben. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam érintett körnél több ügyben nyújtottam még be módosító javaslatot, ezeknek egy része, a továbbiak is, valóban a határidőkkel kapcsolatosak. Bízom benne, hogy a módosítások elfogadásával és a többi képviselőtársam kezdeményezésével majd olyan határozat születhet, amely még jobb teljesítésre ösztönzi a tárcaközi bizottságot és más szervezeteket, és remélhetőleg olyan munka történ ik, amely nem követeli meg, hogy két év múlva egy jelentés alapján már a harmadik határozat készüljön ebben a témakörben. Köszönöm szépen. (Simon József tapsol.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Kovács Kálmán képvisel ő úr, SZDSZ. KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, nagyon jól adták elő a korábban felszólaló képviselőtársaim azokat a társadalmi problémákat és igényeket, amelyek a holtágakkal kapcsolatosan megfogalmazódnak, mégis engedje meg a tisztelt Ház, hogy egy kicsivel előrébb kezdjem, és arra a pontra hívjam fel a figyelmet, amikor nagy folyóink, a Duna és a Tisza szabályozása mint fő feladat a múlt század közepén, az akkori parlamentet érdekelte. Akkor nagyon nagy vi ta alakult ki arról, hogy mi történik a szabályozás során leválasztásra kerülő folyóágakkal, mi lesz ezeknek a sorsa. Máig nagy kritika, pro és kontra érvek hangzanak el szakmai körökben az akkori folyószabályozásról. Egyértelműen elmondhatjuk, hogy az elő nyeit elismerjük, hiszen mind az árvizek levonulásában, mind a jeges ár pusztításának elkerülésében, mind a hajózásban, mind elsősorban az alföldi területeken, Gyulától gyakorlatilag Debrecenig meglévő mocsárvilág felszámolásában, a malária, mint egészen a múlt század közepéig jellemző betegség eltűnésében igen jelentős szerepe van. Mégis, az akkori szakmai megítélést tükrözi az elnevezés, a "holtág" elnevezése ezeknek a folyószakaszoknak, hiszen úgy ítélték meg, hogy a szabályozás következtében ezek a szak aszok folyamatosan el fognak halni, és így egy egészen más alföldi kép fog elsősorban a Tisza mentén elénk tárulni. Ma megállapíthatjuk, hogy az akkori félelmek nem bizonyultak igaznak, mert elsősorban a hazai talajszerkezet következtében ezek a holtágak n em száradtak teljesen ki, és így nem pusztultak el, vagy nem lettek valóban holtágak, hanem a talaj szerkezetének megfelelően, a különböző víznyomás következtében igenis időről időre telítődtek, az árvizek és a belvizek során érkező vizekről nem is beszélv e. Így aztán szerencsére - és nyugodtan mondhatjuk, hogy az ökológiai képünk, Magyarország és egész KözépEurópa szerencséjére - nem történt az elmúlt 150 évben olyan tragikus átmenet, változás a holtágak életében, hogy ma felesleges legyen a parlamentben ezzel
