Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról szóló 24/1997. (III.26.) Ogy. határozat végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általá... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
60 foglalkoznunk. Sőt, mondhatjuk, hogy az a szemléletváltás, amely áthatotta a XX. század utolsó évtizedeit, az elérte Magyarországot is, és a rendszerváltás után jelentős figyelmet fordítottak a holtágakra is. Szemléletváltás: ezt szeretném hangsúlyoz ni, hiszen a szemléletváltás azt jelentette első lépésben, hogy védelmet kell adnunk, az eddig megmaradt értékeinket legalább meg kellene védenünk. Nagyon sok szó esett arról, hogy így támadt az az igény, a legfontosabb igény, hogy a szennyvizeink ne kerül jenek bele se a folyóvizeinkbe, se pedig a holtágakba. Úgy érzem tehát, az első és legfontosabb feladat, amikor a holtágak rehabilitációjáról és jövőjéről beszélünk, az a szennyvizek kezelése és gyűjtése, mert e feladat végrehajtása nélkül gyakorlatilag ne hezen képzelhető el egy sikeres, eredményes holtágrehabilitációs program. Úgyhogy amit mi, szabad demokraták első pontban hiányolunk az előretekintő feladatok köréből, az az, hogy a holtágakkal kapcsolatos rehabilitációs munka nincs összekapcsolva a szenn yvízprogrammal, a holtágak térségeit érintő szennyvízkezelés, szennyvízgyűjtés programjával. Mi mindenképp javasoljuk a jövőre szóló kitekintési feladatok között ezt az integrációt is végrehajtani. Legyen tehát ennek a tárcaközi bizottságnak feladata és ha tásköre is, hogy a holtágakat vagy a holtágak térségét érintő szennyvízkezelési kérdésekben is hallathatja szavát. A második - még mindig a védelemnél elsősorban , mondjuk így, a mindennapi használat vagy az ember jelenléte, de nem közvetve a szennyvizek révén, hanem a közvetlenül történő megjelenése. Már esett szó arról, hogy ezeknek a holtágaknak a művelés alá vonása bizony sokszor a holtágak teljes tönkremenetelét vagy átalakulását eredményezte. Tehát mind a "rablógazdaság" vagy "rablógazdálkodás" megje lenése a holtágakban, mind pedig a közvetlenül a holtágak környezetében az egyszerű emberi szennyezés megszüntetése, hogy ne szeméttelepnek használják, ne hulladéklerakóhelynek gondolják. Azt hiszem, ez a második munka elsősorban - bár én magam nem szeret em ezt a szót - PRmunka, tehát propagandamunka, annak a megértetése mindenkivel, hogy nemcsak úgy igaz, hogy a folyómedrekből és a folyómederrészből, az átáztatott altalajból megy időről időre, szivárog át a holtágakba a víz, hanem fordítva is igaz: a hol tágakban lévő szennyező anyag azt a folyóvizet és azt a homokmedret szennyezi, amelyből néhány kilométerrel arrébb felszíni vagy parti szűrésű kutakban vízkivétel történik, és akár egy város egészének a vízellátása történik. Ilyen például - a hírekből már sokan megtapasztalják ezt az élményt - Szolnok város vízellátása. Azt gondolom, nagyon fontos ez a második szempont, hogy megértessük: sem a szemétlerakás, sem az egyéb módon történő szennyezés, sem pedig a holtágat kimerítő gazdálkodás nem tesz jót annak a környezetnek, amelyben élük, nem a holtágaknak. Ez a második észrevétel, amellyel majd módosítani szeretnénk a határozati javaslatot, arról szól, hogy amikor a holtágaink rehabilitációjáról beszélünk, akkor ebből jó lenne kilépni és megértetni, hogy itt nem a holtágak rehabilitációjáról beszélünk, hanem arról az élő környezetről, amelyben élünk, és annak nagyon fontos elemei a holtágak, hiszen ha ezeknek az állapotára nem ügyelünk, akkor az egész életkörnyezetünkben lesz jelentős romlás. Vita azonban abba n van az előttem fölszólalók és mi közöttünk, hogy nem szeretnénk, ha átesnénk a ló másik oldalára. A korszerű ökológiai szemlélet eltér arról, amit, ha lehet, egy példával szeretnék illusztrálni. Bizonyára mindannyian emlékszünk még a parkokban most már n em, de korábban ott lévő "Fűre lépni tilos!" táblára. Nem az a bajom, és nem az volt akkor sem a baj, hogy ne szemeteljünk a parkokban. De a "Fűre lépni tilos!" tábla azt sugallta, azt jelezte számunkra, hogy nem a park szolgálja a természetes környezetet, a hétvégi pihenést, azt, hogy kiülhetünk oda a zöldbe, hanem mi szolgáljuk a parkot, hogy az mindig le legyen nyírva, mindig tiszta legyen, de természetesen használni nem tudjuk. (18.10) Tehát azzal a zárt ökológiai szemlélettel, hogy őrizzük meg a jövőne k azt a biológiai környezetet, és ezt olyan mértékben kiterjesztjük nemcsak egyegy nagyon szűk és elkerülhetetlenül fontos és az
