Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 29 (122. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
567 látogatása után pedig fölkereste a magyar közösségeket, Beregszá szban és egyéb helyeken volt, tehát a kárpátaljai magyarokat. Mindezeket azért kívántam előrebocsátani, mert amint tudott a sajtóból, januárban az Egyesült Államokban és Kanadában voltam, és ott megtisztelt engem több magyar emigráns szervezet, és meghívot t különféle megbeszélésekre. Itt kívánom zárójelben megjegyezni, hogy nemcsak konzervatív egyesületek, akiknek a filozófiája az enyémhez közelít, hanem liberális elképzelésű, sőt baloldali értékeket is fontosnak tartó személyekkel is beszélhettem, és minde nütt egybehangzóan kifogásolták ezek a magyar emigránsok, hogy a magyar választási törvény őket kirekeszti, nekik nem adja meg azt a jogot, amelyet élvez minden náció, és őket mélyen sérti, mert ők megőrzik magyarságukat, de ugyanakkor lehetetlenné teszik, hogy éljenek azokkal a jogokkal, amelyek minden magyar embert megilletnek akár az országon belül, a határon belül, akár az országon kívül él. Engem kértek meg, hogy ezt itt elmondjam, és egyben hivatkoznak arra a legutóbbi értekezletre, ahol Orbán Viktor miniszterelnök úr az indító beszédében említette ezt a kérdést, és mondta, hogy a kormány fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. Sajnálatos módon a zárónyilatkozatban az MSZP és az SZDSZ tisztelt résztvevői által nem sikerült konszenzusra jutni, és a legszerén yebb megfogalmazást sem voltak hajlandók elfogadni és aláírni ebben a zárónyilatkozatban. Azonban most itt én kérem részben a kormányt és elsősorban a kormányt, részben a parlament tisztelt képviselőit, hogy ezt a kérdést tartsák napirenden, tűzzék napiren dre, történjen valami, mert jogos elvárása ez a magyar emigrációnak, amely, tudjuk, milyen körülmények és milyen okok miatt kellett nagy részben elhagyja a hazáját, a szülőföldjét, ez elvárható, és azt hiszem, hogy minden európai jogállamban ez kötelesség. (Közbeszólás a jobb oldalról: Úgy van!) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki válaszolni. Igen, Németh Zsolt politikai államtitkár úr. T essék! NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Köszönöm a szavait. Egy konkrét felvetésre kívánok válaszolni, nevezetesen a választójoggal összefüggő kérdésre. Hadd pontosítsak, a felszólalásnak minden bizonnyal a külföldön élő magyar állampolgárok választójogával kapcsolatban van relevanciája. A külföldön élő magyar állampolgároknak két személyi köre van. Az egyik a Magyarországi választói névjegyzéken szereplő, itthoni illetőségű, de a választás idején külföldön tartózkodó állampolgárok csoportja. A másik csoport pedig a magyar állampolgárságot nyert vagy visszanyert, főként Nyugaton élő - de valóban a Kárpátmedencében is előfordul ilyen , választói névjegyzékben nem szereplő áll ampolgároknak a csoportja. Való igaz, hogy a nemzetközi gyakorlatban mindkét személyi körnek a választójog gyakorlása általában lehetővé van téve, ezt a magyar joggyakorlat nem biztosítja. A kormány szándéka szerint mind a két általam említett személyi kör re ki kívánja terjeszteni a választójogot, illetőleg a választás gyakorlati lehetőségét biztosítani kívánja. (9.40) Nehezen magyarázható, hogy például a külföldön szolgáló diplomatákat, külföldön munkát vállaló magánszemélyeket miért kellene hogy érje az a megkülönböztetés, hogy ne szavazhassanak, vagy hogy haza kelljen utazniuk a választás napján, ha szavazásuk másképp is megoldható. Szándékunk szerint egy ilyen megoldást - mondhatjuk: polgárbarát - megoldást szeretnénk találni. Ugyanúgy megoldandónak és megoldhatónak tartjuk azt is, hogy a Magyarországon nem letelepedett, külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogát is rendezzük. Legutóbb a kormány ezt valóban a Magyar Állandó Értekezlet '99. november 1112ei ülésén fejezte ki.
