Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról szóló 24/1997. (III.26.) Ogy. határozat végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általá... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FARKAS IMRE (MSZP):
57 alapján érezhető eredményt lehessen elvárni. Amíg il yen eredmény nincs, addig szükség van a kritikára, és szükség van a munka folytatására. Magam is úgy láttam 1998ban, hogy az országgyűlési határozati javaslat végrehajtása során kevés pozitív dolog történt. Nem voltam arról sem meggyőződve, hogy a kormány váltás következtében ez a munka folytatódni fog. Nem tudtam, hogy készüle róla majd jelentés, nem tudtam, hogy készüle újabb határozat. Erre való tekintettel 1999 tavaszán Jauernik képviselőtársammal beadtunk egy országgyűlési határozati javaslatot, amel y tipikusan az alföldi holtágak megmentésével kívánt foglalkozni. Úgy érzem, mindannyian elismerhetjük, hogy a Tisza esetében a legbonyolultabb ez a helyzet - természetesen nem vitatom a Duna és más nagy folyók holtágai fontosságát sem. Tény, hogy határoza ti javaslatunk vegyes fogadtatásban részesült, a tárgysorozatbavételt támogatták a bizottságok - illetve volt olyan bizottság, amely támogatta , de az általános vitára való alkalmasságot nem. Most ezért is nagyon örülök, hogy elkészült az a jelentés, ame lyet a határozatunkban is sürgetni szerettünk volna, és a jelentéshez ma kapcsolódik egy olyan határozattervezet, amely meggyőződésem szerint segítheti a további munkát. Ezt akartuk mi is elérni, nem feltétlenül képviselői kezdeményezéssel, de mégis nagyon jó, hogy ez a munka beindult és folytatódik. (17.50) A bizottsági vélemények során már elmondtam, most is szeretném hangsúlyozni, hogy nagy elismerés illeti a jelentés készítőit. Az országgyűlési képviselők sokszor nincsenek abban a helyzetben, hogy egy p roblémának a teljes áttekintését, az ott végzett feladatokat, hiányosságokat teljeskörűen át tudják tekinteni. Ha olyan jelentést kapnak azonban, amit itt mi is kaptunk, akkor erre van lehetőségük. Ez a jelentés, ami elkészült, alapos volt, áttekinthető, é s a továbblépés feladatai gyakorlatilag kiolvashatók ebből a jelentésből. Az elkészítői nem kertelnek: leírják, hogy meddig jutottak el, hol van részteljesítés és hol vannak további problémák. Azt hiszem, csak tanulni lehet ebből, és jó lenne, ha az ország gyűlési képviselők mindig ilyen jelentéssel találkozhatnának. Nem vitatom, hogy a tárcaközi bizottság is óriási munkát végzett, és minden más érintett, hiszen komoly változások is történtek ezen a téren. Sajnos, az eredmények azonban már nem realizálódtak, tehát a feladatok nincsenek egyértelmű eredménnyel lefedve. Bizonyára adódott ez a feladat nagyságából is, hiszen végeredményben 1997 óta még nem is telt el olyan sok év, bár hangsúlyozni szeretném, hogy a holtágak esetében hónapoknak is nagy jelentősége van. Én azt hiszem, hogy ma már nem is azért kell vizsgálódni, hogy miért csak részleges volt a teljesítés, hanem a hiányosságokra azért kell rámutatni, hogy tudjuk, milyen feladatokat kell majd a határozattervezet során rögzíteni. Nagyon fontosnak látom e lmondani - és azt hiszem, ezt a gazdasági bizottság tagjai is, a környezetvédelmi bizottság tagjai is, és talán minden érintett, aki ezzel foglalkozik, elfogadja , hogy döntően elméleti munka folyt. Nagyrészt mintaszerűen, mintaszerű feladatokat oldottak meg, és a konkrét elemzésekbe, esetekbe nem bocsátkoztak bele. Az irányelvek és a szempontok mindössze arra alkalmasak, hogy egyegy konkrét helyzet elemzése alapján megmutassák, hogy a következő időszakban a több száz különböző helyzetű, sorsú holtággal e gyáltalán mi történjen. Én úgy látom, hogy különösen azoknak a holtágaknak nehéz a sorsa, amelyek nem tartoznak az első csoportba, tehát nem szentély típusúak, így tehát problémás és bizonytalan a 2., 3., 4. csoportba sorolt holtágak ügye. Ezek esetében is van egyfajta látszólagos besorolás, és ez alapján az állam próbálja is meghatározni, hogyan kellene a kezelőiknek ezekkel a holtágakkal bánni. Sajnos, ez az előírás azonban csak annak teszi nehezebbé a helyzetét, akire ezt a holtágat rábízták, mert azt hi szem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a nagyobb holtágak esetében nem egyetlen
