Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 28 (121. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR környezetvédelmi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP):
517 tél eddigi enyhe időjárása szerencsénkre megakadályozta a jégtáblák keletkezését és összetorlódását az újvidéki hídroncsoknál. Az időjárási statisztikák szerint nem minden telünk lesz olyan enyhe, mint az idei volt, b ár, mint mondani szokás, a kutya még nem ette meg a telet. Fel kell készülnünk arra, hogy nagyobb hideg hatására erőteljesebb lesz a jégképződés a Dunán, mint ebben az esztendőben volt, és a vízbe merülő jégtorlaszok fennakadhatnak a hídroncsokon. A torlód ó jég pedig maga a veszedelem. Gróf Széchenyi István közlekedésügyi miniszterként jól tudta egykoron azt, hogy mit jelent a jeges áradat, ezért meghagyta, hogy ha a folyókon jégtorlaszokat észlel a lakosság, ott azokat a honvédség tüzérei ágyúzni kötelesek . (14.40) Napjainkban természetesen lényegesen korszerűbb és hatékonyabb módszereink vannak a jég levonulásának biztosítására. A vízügyi igazgatóságok korszerű jégtörő hajókkal rendelkeznek, amelyek alkalmasak a jégpáncél és a torlaszok feltörésére. Az újv idéki hídroncsok vasbeton és acélszerkezeteinél feltorlódó jég tovavonulása azonban hajókkal nem biztosítható, de még bombázással sem szüntethető meg az esetleges dugó. Először is a roncsokat kell eltávolítani, mert egy esetleges nagy vízhozam és intenzív jegesedés időbeli egybeesése katasztrófát idézhet elő a Délvidéken és tovább, Mohácson, Baján, valamint a környező folyóparti településeken. Egyes szakértői vélemények szerint egy esetleges vészhelyzet akár Dunaújvárost is elérheti. Erre gondolni is rossz, pedig kell. Noha ezt most még megúsztuk, legalábbis ma így látszik, de nem tudjuk, mit hoz a jövő, különösen azt, hogy mit hoz a következő tél. Az esetleges jeges áradatban már késő lesz a hídroncsok eltávolítására gondolni. Az így keletkező elemi kárhoz mérten elenyésző a Mahart eddigi mintegy milliárdos és a középeurópai gazdaságok 810 milliárd forintnyi vesztesége. Az érintett országok gazdasági sikeréért szurkoló parlamenti képviselő számára súlyos gond a hajózási zárlat Európa legfontosabb vízi útjá n, de az igazi veszély a jeges áradat és a nyomában járó tömegkatasztrófa. A kérdés most tehát nem hajózási, kereskedelmi, azaz gazdasági természetű, hanem a lehetséges katasztrófaelhárítás, amiben mi ugyanúgy érintettek és érdekeltek vagyunk, mint az újvi déki és számos más magyar és nem magyar önkormányzat és persze kormányzati tényező. Gyermekként jómagam is a Duna mellett nőttem fel, és volt alkalmam megtapasztalni, hogy mit jelent egy jeges ár. Ha a természet úgy gondolja, akkor öl és pusztít mindent, a mi a jeges áradat útjában van. Gondoljunk csak az 1956os mohácsi jeges árra, ahol még hídroncsok sem súlyosbították a helyzetet, mégis az áradat szinte háborús nyomokat hagyott maga után a Mohácsiszigeten. Január végén ötpárti parlamenti delegáció tagjak ént volt szerencsém Washingtonban járni, és többedmagammal képviselni a hídroncsokkal kapcsolatos félelmünket is. A szenátorokat és a magas rangú kormányzati tisztviselőket arról tájékoztattuk, hogy Magyarország számára a Duna a hídroncsokkal nem pusztán h ajózási zárlat, hanem egyenlő a fenyegető katasztrófával, amelynek elhárításában számítunk immár NATOszövetséges partnerünk konstruktív együttműködésére. Együttérzésben hiány nem volt, de úgy tűnt, hogy onnan távolból gondunkat inkább gazdasági kérdésnek tekintik, és ameddig szomszédunkban Milosevics regnál, addig sokat nem tehetnek sajátos helyzetünk rendezése érdekében. Mindezek ismeretében e helyről szeretném felhívni a magyar kormány és minden velünk szimpatizáló hazai és nemzetközi erő figyelmét, hogy segítsenek egy újabb környezeti katasztrófa elhárításában, abban, hogy az újvidéki hídroncsok mielőbb eltávolításra kerüljenek a folyó medréből. Úgy tűnik, a Tiszát egyelőre elvesztettük, védjük a Dunát, védjük önmagunkat és javainkat. A tétova késlekedés t most még megúsztuk, de az korántsem biztos, hogy jövőre is így lesz. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
