Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 11 (120. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János):
500 Most egy pillanatra visszatérnék időben arra, am ikor 1991. december 16án az akkori miniszterelnök úr, Antall József aláírta az európai megállapodást, közkeletű nevén a társulási szerződést, és annak gazdasági része 1992. március 1jétől hatályba lépett. Ez a gazdasági rész tízéves aszinkron vámlebontás t irányozott elő az Európai Unió és Magyarország között. Az aszinkron vámlebontás azt jelentette, hogy tíz év alatt úgy jutunk el a kölcsönösen nullaszázalékos vámszintig, hogy Magyarország ötéves késleltetéssel kezdheti a vámjait lebontani, míg az Európai Unió azonnal, 1992ben elkezdte a vámlebontást, és 2002ben találkozunk a nulla szinten. 2002ben, ami két év múlva lesz, a kölcsönös forgalom az EU és Magyarország között nullaszázalékos vámszinten bonyolódik le. Ez nyilván a magyar gazdaságnak jelentős megterhelést és jelentős hátrányokat jelent az EUval szemben, és ezeket a jelentős hátrányokat úgy fogjuk elszenvedni, hogy közben a csatlakozásunk csúszása és késése miatt nem fogunk hozzájutni azokhoz az előnyökhöz, amelyeket a csatlakozásunk esetén a k ülönféle alapokhoz való jutás részünkre biztosítana, hiszen jól tudjuk, hogy a strukturális alapokhoz, a kohéziós alapokhoz Magyarország csak a csatlakozás pillanatától juthat hozzá. Így előáll egy újabb aszinkron, de ez már a mi hátrányunkra: miközben 200 2től elszenvedjük a közös nullaszázalékos vámszintre való csökkentés minden hátrányát, nem fogunk hozzájutni a tagsági viszonyból adódó előnyökhöz. Ezért volt egyébként rendkívül lényeges a csatlakozás időpontja, és sose értettem egyet azokkal, akik arról nyilatkoztak, hogy nem kell sürgetni a csatlakozást. Igenis, ezen egy okból is nagyon is lényeges az időpont kérdése. Most az látható - hiszen a 2003as csatlakozás valószínűsíthető , hogy egyéves hátrányunk lesz az előkészítés szakaszában e miatt a disz krepancia miatt, hiszen nyilvánvaló, hogy a vámlebontás nekünk jóval nagyobb hátrányokat fog okozni, mint az Európai Uniónak. Miért? Azért, mert a magyar külkereskedelem szerkezetében az Európai Unió jelenléte 70 százalék, míg az Európai Unió külkereskedel mében a magyar jelenlét nem éri el az 1 százalékot. Amikor a vámszinteket kölcsönösen nullára bontjuk le, akkor nyilván jóval nagyobb hatása lesz ennek a magyar gazdaságra, mint az EUéra. Ezen túlmenően a magyar vámszintek jóval magasabb szintről kerülnek lebontásra, mint az EUvámszintek - ez a második hatás, ami a magyar gazdaságot jobban megviseli. Harmadszor pedig, azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor az erősebb EUgazdaság rászabadul a kölcsönösen nullaszázalékos vámszinten a magyar piacra, nyilván több előnyhöz jut, mint a magyar gazdaság, amelyik ugyanezen a nulla vámszinten kerül ki az európai uniós piacra. Azt lehet mondani, hogy az aszinkron időszak befejeztével a vámterületen, vámtéren a magyar gazdaságot nagyobb hátrányok érik, mint előnyök, és ezt a nagyobb hátrányt nem fogja kiegyenlíteni még a 2002. évben a tagságtól várható egyéb előnyök, támogatások, segélyek és pénzek pozitívuma. Ezért úgy gondolom, hogy abszolút elemi érdekünk, hogy ezt az így jelentkező veszteséget és hátrányt legalább azzal ne rontsuk tovább, magunknak azzal ne okozzunk még további problémát, hogy közben megszüntetjük - bármennyire is ezt kívánja az EU elérni - idő előtt, a csatlakozást megelőzően a vámszabad terület intézményét is. Meggyőződésem, hogy a vámszabad terü let nyújtotta magyar gazdasági előnyöket egészen a csatlakozás pillanatáig meg kell tartanunk. Azt gondolom, hogy ezt megfelelő tényanyaggal megtámasztva, jól felépített érveléssel az EU is el tudja fogadni, vagy legalábbis nem csinál belőle olyan jelentős kázust, és tudomásul tudja venni, hogy a magyarországi jogharmonizáció a vámszabad területek ügyében csak a csatlakozás pillanatában lesz eurokonform. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Bebes István képviselő úrna k, FideszMagyar Polgári Párt; őt követi majd Pozsgai Balázs, a Szocialista Párt részéről.
