Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 11 (120. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BEBES ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
473 Ha azt nézzük, ho gy hol tartunk most itt a jogharmonizáció során, akkor nyilvánvalóan visszanyúlhatunk az első jeles lépéshez, az 1995. évi C. és CI. törvény megalkotásához, amivel gyakorlatilag a harmonizáció első jelentős lépéseit tettük meg. Csatlakoztunk a világkereske delmi szervezet vámértékegyezményéhez, ugyanazokat az egységes vámokmányokat használjuk, amit az Európai Unió. A vámbiztosítékokra vonatkozó szabályaink is hasonlóak; megjegyzendő, hogy nálunk szigorúbbak, de a mai körülmények között ez szerintem érthető is. 1996 óta csatlakoztunk a nemzetközi árutovábbítási, azaz tranzitegyezményhez, valamint a vámjogszabályok egyszerűsítéséről szóló egyezményhez. A vámtarifaszerkezetünket teljes egészében az Európai Unió kombinált vámnómenklatúrájához igazítottuk. '97. január 1jétől csatlakoztunk a 29 európai országot tömörítő egységes származási szabályrendszerhez, más néven a páneurópai kumulációs rendszerhez. Ez megkönnyíti a magyar áruk európai piacra történő jutását; ez nyilvánvalóan fordítva is igaz, hisz az EUbó l, az EFTAból vagy a CEFTAból is hasonló könnyítésekkel kerülnek, kerülhetnek áruk a magyar piacra. De a szabad kereskedelemnek éppen ez a lényege, hogy az áruk és a szolgáltatások korlátozások nélkül mérkőzhessenek egymással az adott ország piacán. (9.4 0) Egy következő fontos dátum, ami 1998 szeptemberében volt - és ez Európai Unió megfelelő bizottsága és a magyar bizottság között történt , amikor is a bizottságok áttekintették azt a folyamatot, amelyről eddig szóltam, és gyakorlatilag megfogalmazták az t a követelményrendszert, amelyet az országnak teljesítenie kell az elkövetkezendő időszakban. Ezeken a csatlakozási tárgyalásokon, illetve a vámuniót megcélzó tárgyalásokon nyomatékosan megfogalmazódott a gazdasági vámeljárások mielőbbi harmonizálása, a k ötelező áruosztályozási rendszerhez és a származási és felvilágosítási rendszerhez való csatlakozás, az egyszerűsített eljárások széles körű alkalmazásának követelménye, illetve a vámszabadterületi gazdálkodás mielőbbi megteremtése, mármint olyan értelmű megteremtése, ahogy azt az Európai Unió megkívánja. Szólni fogok arról, hogy mi az, amit most megcéloz ez a vámtörvény. Nyilvánvalóan nem az összes követelménynek teszünk egyszerre eleget, mert ahogy már itt elhangzott bizottsági megszólalók szájából, ha e zt tennénk, nem szolgálná gazdasági érdekeinket. Egyébként a magyar küldöttséget a Pénzügyminisztérium főosztályvezető asszonya vezeti, és nemcsak imponáló felkészültséggel vezeti ezeket a nehéz tárgyalásokat, hanem azt is mondhatjuk, hogy kellően eredmény esen, hiszen a magyar fél elérte - és az Unió ezt már elfogadja , hogy vannak olyan költségvetési szempontból izgalmas lépések, amelyeknél az Unió is természetesnek tekinti, hogy azt csak a csatlakozáskor fogjuk meglépni. Ilyen szabályozások a vámfizetésr e vonatkozó szabályok, a vámbeszedésre vonatkozó szabályok, a vámbiztosíték adására vonatkozó szabályok, az elévülés szabályai, és talán a legfontosabb, amiről, ha lesz idő, még fogok szólni, a vámszabadterületi gazdálkodásra vonatkozó szabályok. Ugyanakk or a magyar delegációval az Európai Unió azért egyre inkább - megjegyzem, joggal - megpróbálja érvényesíteni, hogy a nemzeti programban és a jogharmonizációs programban teljesítésre ígért feltételeket a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés teljesítse. Enn ek egy jelentős lépése a most beterjesztett törvényjavaslat, amely 97 szakaszból áll, a hatályos törvény pedig 212ből, ez már önmagában érzékelteti, hogy ez jelentős törvénymódosítás. Szakmai körökben nem véletlenül mondják, hogy ez a vámtörvény IInek is tekinthető. Ha azt nézzük, hogy melyek azok a jogterületek, ahol a legjelentősebb átrendezést hozza a most beterjesztett törvényjavaslat, akkor ezek mindenképp a gazdasági vámeljárások és az egyszerűsített vámeljárás kategóriája. A következőkben ezekről s zeretnék nem túl hosszan szólni. A gazdasági vámeljárások kapcsán elmondhatjuk, hogy e törvénymódosítással most már az összes olyan intézményt, jogintézményt alkalmazza a magyar vámjog is, amelyet az Európai Unióban ismerünk. Ez nem azt jelenti, hogy már m inden intézményt az Európai Unió jogának megfelelően alkalmazunk, de tény, hogy az összeset alkalmazzuk. A vámraktárak az első ilyen jeles
