Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 10 (119. szám) - A vízi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KATONA KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
437 A tisztelt Ház elé beterjesztett javaslat egyben befejező lépése annak az ágazati újraszabályozási folyamatnak, melyet az infrastruktúra területén a rendszerváltást követően kezdtünk el. A beterjesztett törvényjavaslat illeszkedik az európai jogrendbe, figyelembe véve a piacgazdaság követelményeit. A víz i közlekedés szabályozásának történetében első ízben tételesen meghatározza az állam és az önkormányzatok feladatait, az állami szerepvállalás határait. Szabályozza a vízi közlekedési tevékenység végzésének feltételeit, és rendelkezik a vízi közlekedés iga zgatásáról, valamint az élet- és a vagyonbiztonság szabályairól. Javaslatunk szerint a vízi utak fenntartása - összhangban a vízgazdálkodásról szóló törvénnyel - a tulajdonos, azaz csekély kivétellel az állam és az önkormányzat feladata. A közlekedés bizto nsága érdekében a tulajdonos gondoskodik a vízi út hajózásra igénybe vehető részének - a hajóút - kijelöléséről is. Az állam felelősségi körébe tartozó kikötőhálózat tekintetében az alapinfrastruktúra létesítésének és működésének új, korszerű szabályozásá ra teszünk javaslatot, amely kijelöli a kikötői fejlesztések és a működtetés magántőke bevonására is alkalmas feltételeit. E területen ugyanis érvényesnek tekinthető, hogy egységnyi állami támogatás útján megvalósuló alapinfrastruktúraberuházás másfélkét szeres, esetenként ennél is több vállalkozói tőke társulását vonja maga után. Szándékaink szerint az áruszállításon belül a semleges és piackonform szabályozás hozzájárul a vízi szállítás részarányának növeléséhez. Tekintettel arra, hogy a belvízi hajózásu nk főleg a Dunán bonyolódik, a vízi közlekedési tevékenység szabályozása során a törvényjavaslat a Rajna és az Európai Közösség jogrendjét veszi alapul. A rajnai jogrend az Európai Közösségtől formálisan elkülönül, ugyanakkor a közösség jogalkotása a rajna i szabályok mind teljesebb mértékű átvétele felé halad, és ez egyre inkább részévé válik a közösségi szabályoknak. A tengerhajózás szabályozása tekintetében pedig elsősorban az e tárgyban kiadott nemzetközi szerződéseket, valamint az Európai Közösség tenge rhajózási tárgyú jogszabályait tekintettük mértékadónak. A vízi közlekedés igazgatásában tervezett változások sorából elsőként kell kiemelni a lajstromozás és a hajózási engedélyezés rendszerének új, törvényi szintű kialakítását, amivel a rajnai hajózási p iachoz való csatlakozásunk feltételeit teremtjük meg. Az úszó létesítmények nyilvántartásának új szabályai lehetővé teszik ezek egységes szabályok szerinti lajstromozását. A nagy vagyoni értékű úszó létesítmény fizikai tekintetben ingó vagyon, az évszázado s hazai és nemzetközi gyakorlat azonban az ingatlanokkal azonos módon kezeli. Indokolt tehát, hogy e területen is lehetővé tegyük a jelzálogjog - és más jogok, például az elő- és visszavásárlási jog, használati jog s a többi - alapítását. A hajólajstrom kö zhitelessége és nyilvánossága biztosítja a hajót esetleg terhelő jelzálog, illetve más dologi jog megismerhetőségét. Ugyanakkor uniós elvárásnak teszünk eleget azzal, hogy korlátozzuk az Unión kívüli lobogójú vállalkozások lehetőségeit a liberalizált piac ra való bejutásra. A törvényjavaslat a nemzetközi normáknak megfelelő szinten szabályozza azokat a speciális hajózási jogintézményeket - például a hajók osztályozása, segélynyújtás és mentés, közös hajókár , amelyek a nemzetközi folyókon és a tengeren kez detben szokványként alakultak ki, majd a nemzetközi szerződések és az egyes államok belső joga révén az írott jog részeivé váltak. A közlekedés biztonsága tekintetében a törvényjavaslat az úszó létesítmények - mint gyűjtőfogalom - hajózásra alkalmasságát a nemzetközi és ezen belül a dunai gyakorlatnak megfelelően szabályozza. A törvényjavaslat különös gondot fordít az emberi tényezőkre, tartalmazza az úszó létesítmények személyzetének jogait, kötelességeit, kiemelten kezelve az úszó létesítmény vezetőjének jogállását. A környezet és természet védelmét szolgálja az a rendelkezés, amely a környezet- és természetvédelmi hatóságokat szakhatóságként vonja be a hajózási hatósági eljárásba. Végül a törvényjavaslat zárórendelkezéseinek keretében módosítani kívánja a z illetékekről szóló 1990. évi törvény mellékletét azért, hogy a jelenleg illetékköteles lajstromozást a hatályos
