Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 15 (149. szám) - "Hogyan lehet gyorsan és mégis tisztességesen autópályát építeni Magyarországon?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3586 Az autópályaépít ésnek, az úthálózatfejlesztésnek ráadásul nemcsak a versenyképesség és a területfejlesztés kérdésében van jelentős szerepe, hanem abban is, hogy maga ez a beruházás a tovagyűrűző hatásaival olyan, a gazdasági teljesítményt fokozó hatást vált ki, amely nag yonnagyon fontos egyes országok teljesítményében. Hadd idézzem itt a legutolsó időkből Törökország példáját, ahol a mélyépítés és az építőipar teljesítménye döntő mértékben hozzájárul a GDP rohamos fejlődéséhez, aminek következtében ma már Törökország egy főre jutó GDPje magasabb, mint Magyarországé, arról nem beszélve, hogy az autópályahálózatuk jóval sűrűbb és fejlettebb, mint Magyarországé; igaz, ott az autópályákat török társaságok építették. Tisztelt Parlament! Nem szükséges tehát arról hosszan besz élni, hogy miért szükséges autópálya, sokkal inkább fel kell vetni azt a kérdést, hogy vajon igaze az az állítás, amit az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján megfogalmazhatunk, hogy autópálya kell bármi áron. Mert ha előidézzük azokat a tényeket, amelyeke t az államtitkárok elmondtak, akkor az a konklúzió szűrhető le ebből, hogy az előző kormányok álláspontja az volt, hogy autópálya kell bármi áron. És a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az álláspont helytelen, rossz, meg kell változtatni. Mert nem kell a utópálya bármi áron, mert a "bármi áron" azt jelenti, hogy olyan konstrukcióban építünk autópályát, ahogy nem szabad, olyan koncessziós szerződéseket kötünk, ami egyértelműen az ország hátrányára van, és a kialakult helyzet kapcsán olyan abszurd helyzetek jönnek létre Magyarországon, hogy míg az európai legdrágább autópályaszakasz egy franciaországi, kifejezetten nehéz, hegyvidékes terepen 12,8 forint/ kilométer díjú, addig a legutolsó időben az M1es autópálya a Hanság síkságán 40 forint/kilométer díjszab ású volt. De nem kell ezeket imamalomszerűen elismételni, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy az előző időszak tapasztalatai szerint a magyar emberek, a polgárok egyértelműen nem fogadták pozitívan az autópályafejleszté seket, tiltakoztak ellene, az ott lakók tiltakoztak a legjobban, blokádokat szerveztek az M3as, M1es mentén, azért, mert felháborítóan magas volt az autópályadíj, olyan, ami a világon példátlan, hogy a legdrágábbnak közel négyszerese a magyar autópályadí j. Arról nem is beszélve, hogy azzal a hátránnyal járt, hogy az autópálya egyéb előnyeit nem tudtuk jól kihasználni. Azért nem tudtuk jól kihasználni, mert a forgalom nem terhelődött át az autópályára, azért nem tudtuk jól kihasználni, mert ezzel nem javul tak jelentősen a közlekedési feltételek Magyarországon, mert nem mentek az autópályákon az emberek; és ráadásul külön felháborító, hogy az autópálya megkeserítette azon emberek életét, akik az autópályát elkerülő utak mellett éltek, mert - és ami a legmegd öbbentőbb - a magyar kormány olyan garanciákat vállalt például az M5ös, M1es kapcsán, hogy tízéves távlatban nem épít olyan utakat, amelyek könnyítenék az autópályaelkerülést, azért, hogy a forgalom átterelődjön az autópályára, amihez egyébként a mosonm agyaróvári embereknek semmi közük nincsen, ők azt szenvedték meg, hogy a teherforgalom továbbra is tömegesen ott ment keresztül. Ilyen garanciát vállalni egyszerűen felháborító! (Kuncze Gábor: Melyik kormány csinálta? Mondd meg, légy szíves!) Tisztelt Parl ament! Ezeket a garanciákat döntő többségben sajnos a Hornkormány vállalta. (Kuncze Gábor: Nem igaz! Hazudik!) Éppen ezért a Hornkormány autópályaépítési tapasztalatának az összessége azt mondatja velünk, hogy autópályát építeni kell, de nem mindenáron. Tisztelt Országgyűlés! Ha megnézzük azt, hogy az elmúlt időszak autópályaépítései olyan koncessziós konstrukcióban történtek, amely döntően a működőtőke és az üzleti tőke bevonásával véltek megvalósítani autópályát, akkor azt lehet mondani: az a tapaszta lat, hogy így nem szabad autópályát csinálni, mert a működőtőke profitérdekeltsége olyan mértékben emeli az autópálya beruházási költségeit és a díjakat, ami vállalhatatlan a magyar polgárok számára. Ráadásul az autópálya pontosan olyan közjószág, ahol az állam szerepe döntő lehet, és értelemszerűen, ahogy a közvilágításban nem csinálunk üzleti tőkén alapuló rendszert, ahol a díjat az utcára este kilépő embereknek kellene megfizetni, úgy az autópálya esetén sem szabad ilyen jellegű díjazást bevezetni, egész en egyszerűen azért, mert nem tudják a magyar polgárok megfizetni, az autópályarendszer nem tudja azt a hatást kiváltani, ami az ország számára nagyon fontos lenne: a jó közlekedés, az
