Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a fegyveres erők részletes bontású létszámáról szóló 124/1997. (XII.18.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat eg... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
3461 (Mikrofon használata nélkül:) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Két országgyűlési határozati javaslat... (Föltűzi zakójára a mikrofont.) Nem is kell ide mikrofon, mert olyan kevesen vagyunk. Tehát két országgyűlési határozati javaslattal foglalkozunk most. Ahogy az államtitkár úr az expozéjában elmondta, az egyik a hadsereg reformjával, a hadsereg fejlesztésének irányelveivel és az ehhez szorosan kapcsolódó létszámalakulással foglalkozik, amit a parlamentnek kell majd jóváhagyni. Mielőtt részleteiben, illetve nagy vonalakban aggályaimat, illetve egyetértésemet fejezném ki bizonyos tekintetben, az előzményekről is kell néhány szót szólnom azért, mert 1990 és 2000 között, tíz év alatt a Magyar Honvédség különböző okok miatt... - nem négyéves ciklusokra bontom ezt az időszakot , egyáltalán a rendszerváltástól eltelt időben a honvédelem, a honvédség helyzetét nagyon mostohán kezelte mindegyik kormányzat az elmúlt tíz évben. Ennek k övetkeztében a honvédség tíz év alatt leépült, tartalékait fölélte, és tíz év alatt sikerült odáig jutni, hogy jóformán nullával egyenlő erőt képviselt ez a csapat, amikor az új kormány átvette a kormányzást, és a NATO tagjává váltunk. Amikor a NATO teljes jogú tagja lettünk, akkor rögtön egy sajnálatos háborús konfliktus volt a Balkánon, ahol nekünk NATOkötelezettségeink voltak: oda kellett küldeni ötszáz katonát békefenntartási feladatokra, és akkor derült ki, hogy a honvédség ütőképessége, védelmi képes sége, hadrafoghatósága rendkívül gyenge alapokon áll. Komoly problémát okozott - mindenki tudja, aki a honvédelmi bizottság tagja volt, és részt vett azon a honvédelmi bizottsági ülésen, ahol az ötszáz katona fölszerelése golyóálló mellénnyel és egyáltalán olyan távcsővel, amivel éjszaka is lehet látni, infratávcsővel... , és komoly vitát eredményezett, hogy azt a néhány milliót, néhány száz milliót ki tudjuk gazdálkodni. Akkor a kormányzat - úgy látszik, ez volt az a bizonyos fordulópont - azt mondta, hog y meg kell vizsgálni a honvédség helyzetét, hogy egyáltalán mi újság van, egyáltalán mire alkalmas a jelenlegi hadsereg, amelynek a könnyebb ellenállás irányába haladva kevés pénzt biztosított a költségvetés forrásoldalról. Akkor mindig a hadsereg létszámá t csökkentettük, és egy fejnehéz vezetéssel, állandóan csökkenő számú, úgynevezett harcoló alakulatokkal álltunk teljesen kihasználva, felélve minden tartalékunkat. Ezen kellett változtatni, ezt kellett megvizsgálni, és erre volt az, amit úgy hívtak, hogy stratégiai felülvizsgálat, ami megállapította azokat a tényeket, amelyeket az elmúlt négyöt évben a honvédelmi törvény módosításától kezdve a hivatásos tisztek jogállásáról, valamint a sorkatonai jogállásról szóló és egyéb törvényekben szabályoztak az elm últ 458 évben. Mindezek a hibák, amiket akkor szóvá tettünk, és többször említettünk, mind beigazolódtak, hogy igazak, és a hadseregünknek bizony a védelmi képessége rendkívül legyengült, és komoly problémák vannak, amelyek megoldására valamit kell tennü nk. Most, hogy NATOtagokká váltunk, bizony kétféle fontos feladata van a seregnek. Az egyik a hazai biztonság, a haza védelme, a másik pedig a NATOkötelezettségek. Ezeknek kell eleget tenni. A gyakorlatban láthattuk azt, hogy nagyon elhanyagoltuk az elmú lt tíz évben a tiszthelyettesképzést. Nagyon rossz arányok alakultak ki a tisztek és a tiszthelyettesek között. Elhanyagoltuk a tartalékosok karbantartását. Abszolút nem volt tartalékosokkal való foglalkozás. Szóba került, említésre került, és a javaslatba n szerepel egy fél mondatban az, hogy nemzetőrség, nemzeti gárda, ilyesmi felállítása, holott fontosabbnak tartanám, hogy a meglévő, most már a GDPből kicsit növekvő lehetőségek következtében a tartalékosok karbantartását kellene elsősorban finanszírozni és a jó tiszthelyettesképzést - mert a jó tiszthelyettesek tudják a sorállományt úgy foglalkoztatni, hogy ne érje mindig az a vád a katonaságot ellenzők nagy tábora részéről, hogy a bevonult katona, a sorkatona a 9 hónapos szolgálata alatt gyakorlatilag ne migen halad előre a hadi tudományokban, mert nem volt megfelelő tiszthelyettesképzés. Ha lesz megfelelő tiszthelyettesképzés, akkor lesznek jó sorkatonák, akik közül - éppen a jó tiszthelyettesek miatt - sokan választják a továbbszolgálatot, s akkor azokbó l lehet szerződéses katonákat biztosítani. Konkrétan rátérve erre a két országgyűlési határozati javaslatra, ami előttünk fekszik, először is szeretném mondani, hogy három nagy ütem van meghatározva ebben az elképzelésben, amely a
