Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP):
3293 további árcsökkentésre kerülhet sor. Szeretnék itt arra is emlékeztetni, hogy akár Ausztriában, akár Németországban, akár Olaszországban a kormányok hasonló eszközökkel próbálják ezek et az ármaximalizálási törekvéseket korlátozni. Kérem a tisztelt Ház megértését. Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Egy kicsit nagyobb figyelmet kérnék! Elég nagy az alapzaj, úgyhogy, ha lehetne, k érem, mérsékeljék. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Jánosi György frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Szocialista Párt. DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szerte az országban tanévzáróra készülnek az iskolák. Lezárul egy s zakasz a diákok, a szülők és a pedagógusok életében. Ma már elmondható, ez a tanév sem volt a megnyugvás, a konszolidáció, a kiszámítható biztonság éve. A pénztelenség és az önkormányzatokat sújtó forráselvonás idén is napirenden tartotta az iskolabezáráso kat, a csoport- és intézményösszevonásokat, az elbocsátásokat, ami sok helyütt súlyos konfliktusok középpontjába állította az oktatást. (Folyamatos zaj.) Mindezt tetézték az oktatási tárca szakmai hibái és tévedései, amelyek botrányok sorozatához vezettek . Ilyen volt az emlékezetes nyelvvizsgaügy, ami az állami engedélyezés hiányosságai miatt sok továbbtanulásra készülő diákot fosztott meg a vizsga lehetőségétől. Ilyen volt a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételi, amelynek során a központilag előírt feladatsor és a hozzá mellékelt hibás javítókulcs méltatlan helyzetbe hozta a diákokat, a szülőket és a pedagógusokat egyaránt. De ilyen volt a bizonytalanságokat előidéző központosított középiskolai felvételi rendszer, vagy az olasz érettségi vizsga körül i bonyodalom is. (Folyamatos zaj.) Végül, mindezek megkoronázásaként, a szülői szervezetek tiltakozása ellenére az oktatási tárca bejelentette az augusztusi tanévkezdést, amely a családok és a tantestületek szempontjából felborí tott minden eddig megszokott menetrendet és tervezést. A tárca egész éves működésének legjellegzetesebb példája azonban az oktatási miniszter pedagógusnapi ajándéka volt. Ekkor került nyilvánosságra, hogy a jövő évi költségvetés 7,5 százalékos pedagógusbéremelést irányoz elő, majd szeptembertől 10 százalékos kötelező óraszámemelés mellett további 10 vagy 20 százalékos bérfejlesztést tartalmaz. A tárcának ez a béremelési koncepciója egyszerre megdöbbentő és cinikus. Cinikus mindenekelőtt azért, mert a csökk enő gyereklétszám miatt amúgy is fogyatkozó pedagógustársadalomban újabb elbocsátási hullámot indít el; azaz: az elbocsátottak béréből akarja az ott maradók bérét emelni, ami így a költségvetésnek nem kerül semmibe. Hiába próbálja a tárca félrevezetni a ny ilvánosságot, hogy nem lesznek elbocsátások. Egy általános iskolai igazgató kimutatása szerint az óraszámemelés és az új kerettanterv együttes hatására a 40 fős tantestületből 4 pedagógusnak fel kell mondania, 34nek pedig meg kell változtatnia a kinevezé sét. Elképzelhető persze, hogy lesznek olyan iskolák, ahol a túlórák magas száma miatt nem kell majd létszámleépítéstől tartani. Itt viszont a pedagógusok keresete nem fog lényegesen változni, mert amit eddig túlóradíjként kaptak, az most alapbéremelésként kerül a borítékukba. Azaz, a költségvetés anélkül, hogy tényleges forrástöbbletet adna, a pedagógusok egyik zsebéből teszi át a pénzt a másikba, ami megint csak a koncepció megtévesztő voltát jelzi. Nincs itt tehát másról szó, mint az oktatási tárca kétsé gbeesett önigazolási kísérletéről. Felelőtlen játék ez a számokkal és a százalékokkal, ami kizárólag a nyilvánosság félrevezetésére szolgál. Ez a játék azonban nemcsak felelőtlen, hanem veszélyes is. Azt a látszatot kelti ugyanis, hogy az ugyancsak súlyos helyzetben lévő szociális szférával, kulturális szolgáltatással és egészségüggyel szemben a kormány a pedagógusok bérének javítását állítja előtérbe. Ezzel az Oktatási Minisztérium felerősíti a pedagógusokkal szemben amúgy is meglévő előítéleteket, azok el len fordítja a közhangulatot, akik érdekeit inkább védenie kellene.
