Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - JAUERNIK ISTVÁN (MSZP):
3238 pénzellátás pol itikai okból történő megszüntetése, szüneteltetése, illetve elutasítása bizonyítására dokumentumok hiányában a kérelmezőnek a nyilatkozata is elfogadható", tehát ilyen szempontból nyitott kapukat dönget a képviselő úr. Ezt nem éreztük eddig elégségesnek, e zért terjesztett be Wekler képviselő úr módosító indítványt, mert ez még csak abban a körben mozgott, ahol volt valamikor egy politikai okokkal motivált eljárás. Wekler képviselő úr tovább löki az egész ügyet, és ahol ez az eljárá s nem volt, azok most egy okirattal igazolják, hogy például az édesapjukat elvesztették - ezt viszonylag egyszerű igazolni - a háború következtében, most számukra is megnyílik az ellátás, de még egyszer mondom, ez a körbeírás egy szakaszban azzal az egy fo gyatékossággal, amit én említettem, felfogásom szerint megvan, és még egyszer mondom mindenki megnyugtatására, hogy a mi módosító indítványunk nem ezzel szembemegy, hanem ezt tovább kiegészíti, mert, még egyszer mondom, még mindig lenne egy olyan kör, aki morálisan joggal mondaná azt, hogy "rám is gondolnotok kellett volna ott a nagy vitában, a parlamentben". Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra jelentkezett még Jauernik István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó. JAUERNIK ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, a vita eddigi szakaszából kiderül, de azért szeretném megerősíteni, hogy a Szocialista Párt frakciója támogatj a a benyújtott törvényjavaslatot, és ha szükségessé válik és a vita során úgy tűnik, hogy erre valószínűleg szükség lesz, akkor a módosítást is fogjuk támogatni, ha az megfelel az eredeti szándéknak, megfelel azoknak az elveknek, amelyek alapján Wekler kép viselő úr elkészítette az indítványát. Én úgy érzem az elmondásból, hogy itt egyetértés lesz közöttünk és lesz egy olyan törvény, amely után valahogy egy kicsit megkönnyebbülhet valamennyiünk lelkiismerete. Mondom ezt azért, mert a hadigondozotti ellátás t örvényi szabályozása a rendszerváltás utáni időkben igen szomorú történetet írt le. Erről elég sok szó esett itt, de azért azt be kell látnunk, hogy az elmúlt tíz évben a parlament nagyon sok hibát vétett ez ügyben. Az első parlament vétett akkor, amikor e ltelt négy év fölötte úgy, hogy az utolsó percben nem egészen jó törvényt csinált, sőt nagyon sok hibával csinálta meg a törvényt; vétett akkor, amikor a hadigondozotti ellátást egy kárpótlással együtt szabályozta, sokkal egyszerűbb lett volna a kérdés, ha ezt két külön törvénybe tette volna, és a hadi kárpótlást külön törvényben rendezte volna úgy, ahogy kellett volna egy kárpótlást tenni, és nem keveredtek volna össze a hadigondozotti ellátással a dolgok. A második parlament is vétett akkor, amikor az els ő módosításnál nem volt elég körültekintő, akkor azok a problémák nem kerültek itt a vita során napirendre, amire akkor jöttünk rá, amikor a végrehajtásán jelentkeztek a gondok. Akkor is vétett, amikor 1998 tavaszára jutott el oda, hogy rájött az akkori ko rmány és az akkori parlament is, hogy ezt orvosolni kell. Ha valaki megnézi az akkori jegyzőkönyveket, egyértelművé válik, hogy akkor már megvolt a szándék rá, csak idő nem volt, vége lett az ülésszaknak, vége lett a ciklusnak. Ez a parlamenti ciklus is vé tett már, mert egyszer már ez itt volt, egyszer már ezeket mi elmondtuk, a mostani kormánypárti képviselők is elismerték ezt a dolgot, de arra hivatkoztak, hogy nincs rá pénz. Most nem szeretnék senkit megbántani, de Gyimesi úr hozta fel, hogy a Hornkormá ny ideje alatt egy költségvetési törvény kitolta ugyanezt, de mind a kettőnknek ugyanolyan szomorú ezzel szembenézni. Most ugyanazt tették önök is, hogy kitolják, azt mondták akkor, hogy jó, jó, de majd később, mert nincs pénz. Az alkotmánybírósági állásfo glalás egyértelműen azt mondta, hogy ez nem lehet pénz kérdése, ez a szabályozás nem pénz kérdése, itt nem lehetnek költségvetési szempontok. Én úgy gondolom, hogy amikor erről beszélünk, akkor talán
