Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
3239 ebben egyetértésünk lehet, hogy igen, itt a parlamentek, az előző és az azt megelőző is, sok hibát követtek el. Nem sok szó esett róla, de azért kell róla szólni, hogy az előző kormányzatok is hibát követtek el, nemcsak a mostaniról beszélek, az előzőről is és az azt megelőzőről is, és ez nagyon szomorú, hogy e gy ilyen körrel szemben tettük meg ezt. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy most már ne kövessünk el hibát, és ne emlegessünk olyat, hogy majd januárban talán több pénz lesz. Tessenek végiggondolni azt, ha ez a törvény a normális elfogadási mederben fog zajlani, nem január 1jén kell hatályba léptetni. Ahhoz, hogy valaki itt pénzhez jusson, be kell nyújtani a kérvényt, azt a jegyzők majd szépen elbírálják, utána hoznak határozatot, és majd utána lesz kifizetés. Ha ez a törvény normál mederben, a rende s kerékvágásban megy, akkor is a kifizetéseknek nagyonnagyon kis részére kerülhet sor ebben az évben. Tehát ne gondolkodjunk ezen akkor, amikor a mi felelősségünk visszamenőleg, úgy gondolom, nagyonnagyon megkérdőjelezhető. Én arra látok most reményt, ho gy tényleg helyre tudjuk tenni ezt a törvényt, amely jelenleg nem jó. Én nem vagyok jogász, nem kívánok belemenni azokba az okfejtésekbe, amelyeket itt hallottam, első megközelítésből én úgy érzem, hogy való igaz, hogy azt a kérdéskört, azokat a személyeke t bele kell hozni ebbe a mostani ellátotti körbe. Ezt lehetőségünk lesz a részletes vitán kifejteni és megbeszélni. Én a kormányzattól kérném azt, hogy tényleg álljon úgy hozzá ehhez a kérdéshez, és segítse ezt a munkát, ne egy országgyűlési képviselőnek, egy parlamenti alelnöknek kelljen felmérést készíteni. Milyen dolog ez?! Én úgy gondolom, hogy itt mindenkinek megvan a maga feladata. Ha mindenki tenné a maga feladatát, akkor nem lennének ilyen problémák. Én még egyszer hangsúlyozom, senkit nem szeretnék megbántani, azt szeretném kérni, hogy most végre egy jó törvény legyen, ehhez kérném a kormányzati segítséget, és ehhez kérném a kormánypárti képviselők és ellenzéki képviselők, valamennyiünk jó szándékát, jóindulatát és szakértelmét, hogy végre legyen eg y olyan törvény, amely megnyugtatóan rendezi, hogy a lelkiismeretünk egy kicsit megnyugodhasson. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót kétperces időtartamban Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló szocialista képviselő ellenzéki alapállására, ha ezt egyébként nem tudnánk, hogy ő ellenzéki képviselő , a hozzászólásából nyilvánvalóan lehetne következtetni, hiszen a hozzászólásából nem lehet kiérezni a parlament által elfogadott költségvetés végrehajtásáért érzett felelősséget, és legalább ez, de ez bizonyosan megkülönbözteti őt a kormánypárti országgyű lési képviselőtől, aki felelős azért, hogy az a törvény, amelyet kormányzati többségénél, parlamenti többségénél fogva megszavazott, és amelynek végrehajtásáért a kormány felelős, valóban végrehajtásra kerüljön. (17.40) Nem úgy - egy alkalommal már mondtam , de az előttem szóló képviselőtársam akkor valószínűleg nem volt az ülésteremben , miként ezt a '9498 közötti kormány tette, amely egy e tárgyban megszavazott és hatályos törvényt költségvetési törvénnyel, alkotmánysértő módon módosított, és évekre tolo gatta ki a törvényes rendelkezés végrehajtását az 50 ezer forint összeg kifizetéséig. Ezt a fajta aggódást és a hadigondozottakkal való szolidaritást nem nagyon értem a képviselő úr hozzászólásából, hiszen ő pontosan tudja - a törvénykezés menetét ismerve , hogy csak néhány hónapról van szó, de a költségvetés iránt érzett felelősségünkből következik, hogy ezt a néhány hónapot a hatálybalépés időpontja tekintetében be kell tartanunk. Az évek során történt alkotmányos mulasztásért valamilyen szinten, ha ő eb ben a parlamentben ült, és ha a képviselőtársai a kormány tagjai voltak, felelősséget kellett volna hogy érezzen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az
