Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz):
3178 között ez a probléma nem jelentkezhetett úgy, ahogy ezzel most szembesülünk. Ennek is tudható be talán az, hogy olyan fogalmi gondokkal kell küzdeni nemcsak a magánél et vagy a piac területén, hanem akár egy ügyfélforgalom területén, legyen az képviselői vagy polgármesteri ügyfélforgalom, de akár itt a parlamenti vitában is. Néhány fogalmat mindenképpen célszerű tisztázni, és örülök annak, hogy a frakció részéről már el őttem volt olyan hozzászólás, amely pontosította, hogy körülbelül mi az, amivel a parlament tud foglalkozni, mi az, amivel a kormány; mi az a beavatkozási mélység, ami a jogrendszerben végrehajtható, és melyek azok a folyamatok, amelyeket törvényhozói eszk özökkel, sőt jogszabályalkalmazói eszközökkel is csak bizonyos keretek között lehet befolyásolni. Azt is lehet mondani, hogy kicsit kaotikus vélemények hangzottak el a közélet szereplői, illetve a kárvallottak részéről korábban is, hiszen a legkülönfélébb szervekhez próbáltak segítségért fordulni az egyébként tényleg becsapott és károsult termelők, akiknek valamilyenfajta beszállítói biztonságot kellene garantálni egy olyan rendszer keretei között, amely Magyarországon most nem működik. Azt, hogy a dolgok mennyire kevéssé tisztán láthatóak a károsult kistermelők részéről, egy példával is tudom illusztrálni, ami azt hiszem, hogy mindenképpen ide kívánkozik. Jól tudjuk, hogy a tejiparban is több csőd volt az elmúlt időszakban, volt olyan ügyfél, aki írásban i s megkeresett, hogy a neki okozott kárt az önkormányzat térítse meg, jelen esetben a karcagi önkormányzat, amelynél én dolgozom. Ez is mutatja, hogy sem a polgári jogi, sem általában a gazdasági életben elfoglalt szituáció, a gazdasági életben űzött mezőga zdasági tevékenység, akik egyáltalán ezzel foglalkoznak, nem látják, hogy ez a tevékenység hol helyezhető el, és ilyen esetben mentőöv után nyúlnak esetleg olyan szférákba is, ahonnan ez nyilvánvalóan nem várható. A dolog lényege, hogy a termelők elég kevé ssé tudják átlátni, hogy az ő valós helyük hol van egy ilyen esetben és hogy honnan remélhetnek segítséget. Azt a törvényi hátteret is elég nehéz áttekinteni, egyébként nem ritkán szakjogászok részéről is, ami itt meghúzódik. Például a csődtörvény, amelyet már többen érintettek, nyilvánvalóan olyan osztálybesorolást tartalmaz a különböző hitelezői kategóriáknál, amely a termelő részére eleve hátrányos, ugyanakkor a termelő részére kívülről vagy bármely hitelező osztály részére nem lehet, úgymond, mentőövet dobni valószínűleg sem költségvetési, sem más forrásokból. Mindez csak a gazdasági jogalkotás területén előforduló, legalábbis parlamenti szempontból nézve oda tartozó, mondjuk, biztosítási vagy más konstrukciókon keresztül lehetséges, és ezek nem működnek ; vagy olyan konstrukció keretein belül, ami még előttünk van, még nem került kidolgozásra. Tehát azt hiszem, ilyen szempontból mindenképpen hasznos, hogy ez a határozattervezet most előttünk van. Amiatt is hasznos, hogy a figyelem ráirányul, mutatja azt, hogy ezzel az Országgyűlés foglalkozik, és bízom benne, hogy az a szakapparátus, amely az agrártárca és a kormányzat mögött áll, majd megoldást fog tudni találni ezekre a helyzetekre. Ugyanakkor ez a megoldás sem pótolja azt az alapvető szabályt, ami a kis termelőkre nézve mindenképpen érvényes, hogy aki szerződést köt és elad valakinek, nem baj, ha megnézi, hogy milyen az az eladó, fizetőképese, megbízhatóe. A gazdasági kultúra jelenlegi magyarországi szintjén elég kialakulatlan viszonyok vannak, ezért az t hiszem, ez egy olyan tanulópénz, amit most fizetnek meg a termelők. Ugyanakkor ez egy olyan terület, ahol nem lehet az ő szaktudásukat vagy informáltságukat helyettesíteni sem központi, sem más törvényekkel, hozzáállással, tájékoztatással; ezt a tudásany agot minden termelőnek saját magának kell megszerezni. Elmondhatjuk, hogy lassanként elfogynak a termelők, hiszen az elmúlt években előfordult, gyakran milliárdos vagy százmilliós csődök komoly rendet vágtak a gazdálkodók között, nem ritkán gyanús ügyletek is meghúzódnak a háttérben, és talán azt is lehet mondani, hogy szinte iparággá kezd válni egy olyan tevékenység, amikor valakik megvesznek vagy alapítanak céget, belekezdenek egy felvásárlásba vagy feldolgozásba, aztán amikor a cég egy bizonyos szintre f ölfut, akkor kisöprik, és onnantól bukott mindenki, a hitelező banktól kezdve az utolsó tejesgazdáig.
