Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
3160 Mindezek után a feldolgozók kéthárom hónapot várnak a pénzükre a nagy felvásá rlóláncok oldaláról. Magyarul, a termelő indít egy nagyon erős finanszírozást, amely átcsúszik a feldolgozó vállalatokhoz, és a végén lecsapódik a nagy bevásárlóközpontoknál. Arról nem beszélve, hogy az árra az ő mamut nagyságrendű vásárlásaik rendkívül ro ssz hatással vannak, azaz mesterségesen lent tartják a mezőgazdasági termékek árát. Erre egyetlenegy példa, hogy míg 0 vagy 1 százalékkal nőttek a mezőgazdasági felvásárlási árak az elmúlt évben, addig tudjuk, hogy az infláció 10 százalékkal, és ha hetente benzináremelés és gázolajáremelés lesz, akkor el lehet képzelni azt, hogy a mezőgazdasági termelők milyen helyzetbe kerülnek a következő időszakban. Tehát úgy gondolom, ezt a kérdést akkor tudjuk megoldani és szakmailag akkor tudunk benne érdemlegeset mo ndani, ha azt a mezőgazdasági, élelmiszeripari szeletet, amelyben dolgozunk, összefüggéseiben vizsgáljuk meg. Ez az összefüggés az, hogy ugyanaz a távlati érdeke a tisztességes termelőnek, a tisztességes feldolgozónak és a tisztességes kereskedőnek, mert ha bármelyik kiesik e termékláncból, akkor az összes többi munkája is feleslegessé válik. Ebben a legkisebb sérülés a mamutláncokat érheti, hiszen ők az árut ma a világ bármely pontjáról hasonló értéken be tudják szerezni. De a magyar vidék, a magyar mezőg azdaság jóvátehetetlen károkat tud elszenvedni ennek kapcsán. A másik az etikai része ennek a kérdésnek természetesen. Jogosan kérdezik tőlünk, képviselőktől azok, akik tisztességesen dolgoztak, reggeltől késő estig nehéz fizikai munkát végezve, azért, hog y terméket állítsanak elő és a családjuk megélhetését biztosítsák, koldusként kell kérniük a pénzüket és tüntetniük azon feldolgozó vállalatok előtt, akik vagy nem tudnak - hiszen ilyen is van, és az előbbi logikai okfejtésből, azt hiszem, ez kiderült , v agy pedig nem akarnak fizetni, hiszen másra fordították az állattartásból és az állatértékesítésből befolyó jövedelmüket. (11.10) Én is azt mondom, hogy ezen a területen lehet állami megoldásokat átmenetileg találni - mint a Mizo eseté ben ezt a kormányzat meg is tette, ez egy jó szándékú segítség volt , de nem oldja meg igazából ezt a kérdést, hiszen ha most nagyon leegyszerűsítjük a kérdést, akkor a saját pénzükön megvették a saját adósságukat egy banki hitel formájában azok, akik egy szer már a terméküket eladták. Ez tehát segítség a túléléshez, az éhenhalás ellen a termelők esetében, de nem ez az igazi megoldás. Hanem egy olyan tisztességes légkört kell teremteni a termelés, a feldolgozás és a felvásárlás területén - én tudom, hogy it t ritkán esik szó olyanról, hogy etikai norma, de a világ rengeteg országában ez ma már működik , amiben kormányzati vezérlettel a termelők, a feldolgozók és a kereskedők, a nagy piaci láncok leülnek, normális viszonyok között az alaprendet, az alaptiszte sséget megbeszélik egymás között - még egyszer mondom, külső segítséggel, kormányzati segítséggel , s egy olyan etikai kódexet hoznak létre, ami mindenkire kötelező. Ez az esetek egy jelentős részében sokkal jobb megoldás, mint a törvényi szigorítás. A mo stani helyzetben természetesen szükséges a törvényi szigorítás. Én is úgy gondolom, hogy gazdasági oldalról a legfontosabb megoldás az, hogy csak azok foglalkozzanak termékfelvásárlással, akik megfelelő tőkeerővel rendelkeznek ezen a téren, azaz a kaució l etétele, valamint olyan biztosíték - akár gazdasági erő vagy valamilyen vagyoni ingatlanok felmutatása - szükséges ahhoz, hogy valaki ilyesmivel foglalkozzon, ami megfelelő alapot nyújt arra, hogy veszély vagy egy késleltetett vagy egyáltalán nem fizetés e setén be lehessen hajtani a tartozást. Úgy gondolom, hogy igazán felelősségteljes felvásárlók akkor lesznek ebben az országban, ha ők is felelősek lesznek személyi vagyonukkal és a vállalati vagyonukkal is vagy egyéb ingatlanukkal a fizetés kötelezettségéé rt. Úgy gondolom, hogy akkor lehet előrelépni ezen a téren. Ez egy olyan napirend és téma volt - és szeretném elmondani mint agráros képviselő , aminek nagyon örültem, hogy szinte minden pártból hozzászóló ugyanazon a véleményen volt. Azt hiszem, nagyonn agyon ritka alkalom, hogy egy ilyen előterjesztés az Országházban elhangzik. Én minden kollégámnak, akik más pártok részéről agrárosként elmondták a véleményüket, azt szeretném
