Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
3159 valaki - ez lehet az FVM is , ez esetben megkaphatja a szezonra a felvásárlásra az engedélyt. Fizetési mód: azonnal. Az átvételkor a termelő kaphatna egy csekket, amellyel mehet a bankba a pénzért. Mindenki addig vásárolhat, ameddig a pénze futja. A s zámítógépek korában nem lehet gond a naprakészség figyelemmel kísérése. Mondhatná valaki, hogy szövetkezni kell. Valójában ez a jelen és a jövő útja. Azonban a szövetkezeteket is, legyen az új vagy régi típusú, ugyanúgy becsapták, mint az őstermelőket, enn élfogva egy lehet az érdek. Kérdezem, ki ad a termelőknek ingyen műtrágyát, permetszert, tápot, gázolajat, áramot, gyermekeiknek iskoláztatási lehetőséget. Tudom, a kérdés költői - a választ mindenki tudja: senki. Kérem a tisztelt Házat, a kormányzat képvi selőit, hogy dolgozzunk ki a jelenleginél hatékonyabb megoldást a gazdák felvásárlási gondjainak kezelésére. Üdvözlöm és egyben örülök a határozati javaslat Ház elé kerülésének, és egyben támogatom azt, s önöknek, képviselőtársaim, szintén támogatásra java slom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Gráf József képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportj ából; őt követi majd Farkas Imre képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr. GRÁF JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel a képviselőtársaim, úgy gondolom, elég alaposan körüljárták a témát, mind elméleti, mind gyakorlati példákkal alátámasztották e kérdés súlyát, ezért nagyon röviden néhány kiegészítést tennék. Az első az lenne, hogy a mezőgazdaság helyzetét én is úgy ítélem meg, mint társaim, rendkívül súlyos, és ebben a termelők azok, akik a legkiszolgáltatottabb kategóriába tartoznak. Azt gondo lom, hogy az elmúlt tíz év legnagyobb és számunkra legszomorúbb tanulsága az volt, hogy Európa egyik vezető mezőgazdasági országából sikerült a középmezőnybe ledolgozni magunkat, és ha ez így megy tovább, akkor az alsó régiótól sem vagyunk túl messze. S az út végén, az EUtárgyalások befejezésekor igazából mint agrárkérdésekről nem lesz miről tárgyalnunk, hiszen olyan jelentéktelen termelési nagyságrendet tudunk produkálni, amellyel nemhogy vetélytársai nem leszünk az ottani országoknak, hanem csak kiegészí tői ennek a nagy piacnak. Nagyon remélem, hogy a kormányzat is végiggondolja, és az elmúlt tíz év minden kormánya hibáinak a tanulságait elemezni fogja, és rájön arra, hogy ez az út számunkra járhatatlan. Egyetértek azzal a megfogalmazással is, hogy az a n agyon szűk közgazdasági szemlélet igen sokat árt nekünk, hogy a nemzeti össztermék egy bizonyos százalékában határozzák meg a mezőgazdaság súlyát és jelentőségét, és mondjuk, egy olyan alapvető kérdést nem vesznek figyelembe, hogy az ország javait, a vidék értékeit, ezt a nemzeti értéket, amely rendelkezésünkre áll, valakinek meg kell őrizni, valakinek rendben kell tartani, és ezt valakinek, az ország lakosságának finanszírozni és megfizetni kell. Tehát a vidéken élés, a vidéken dolgozás nem kizárólag gazda sági tevékenység, hanem, egy kicsit patetikusan szólva, a haza iránt érzett igen nagy felelősség, amikor egy kultúrországot akarunk megtartani és megőrizni mindannyiunk számára. A másik kérdés, amiről beszélni szeretnék, az az, hogy volt egy interpellációm , amelyet Chikán Attila, akkori gazdasági miniszter úrhoz intéztem, végül Torgyán miniszter úr válaszolt rá. Akkor is nagy vita alakult ki a parlamentben, és az adott választ el sem fogadta a Ház. Akkor már jeleztem, hogy a feldolgozóiparban egy nagyon súl yos válság kezd kialakulni, amelynek a lényege szakmailag megközelítve a következő. Az állattartó és az állatot előállító mezőgazdasági termelő egész évben finanszírozza a növénytermesztést, ezután elteszi, gyakorlatilag közel egy évig tárolja és finanszír ozza a terményét, több hónapig nevelve az állatot. Az ezért leadott értéket körülbelül egymásfél hónap múlva kapja meg, sőt, ha egyáltalán megkapja, a legutóbbi példák alapján.
