Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSATÁRI JÓZSEF (FKGP):
3149 Talán el lehet mondani, hogy a mezőgazdaság az az ágazat, amely a legkiszolgáltatottabb, a legtöbb kül ső hatás éri, nemcsak abból adódóan, hogy a tiszta égbolt a házfedő, hanem abból adódóan is, hogy a külpiaci hatások, a belső hatások itt érvényesülnek a leginkább. El kell mondani, hogy az agrárium a résztvevői egyik vállán viseli az infláció terheit, a m ásik vállán visz végeredményben egy szociális juttatást, és amikor görnyedve viszi ezt a két hatalmas terhet a hátán, akkor jön vele szemben, hatalmas csattogással az agrárolló, és ha nem vigyáz, könnyen a fejét szegi. Ezt tapasztaljuk most is, a mai napon is, amikor a Mol bejelenti az árváltozásokat, és nem tudom, még mi, a csillagos ég a határ, és mennyi a tűrőképesség. El kell mondani, hogy a termelői kiszolgáltatottság olyan mérvűvé vált, hogy ezt a helyzetet spekulánsok, erkölcstelen emberek, szervezet ek kihasználják, és a termelőket a lehető legnagyobb mohósággal lehetetlen helyzetbe hozzák. El kell mondani, hogy kormányunk törekvései tiszták, tiszteletre méltóak, de ez a megnyilvánulás nem elég, sokkal több kell, ugyanis nagyon hosszú év lemaradását k ellene pótolni. Ez az ágazat az az ágazat, amelyik folyamatos vérveszteségeket szenvedett el, amelyik folyamatában mindig a legtűrőképesebb volt. De most elérkezett egy olyan ponthoz, amikor már a tartalékait éli fel, és nagyon jó lenne ezeket valahogy vis szapótolni, ha egyáltalán azt akarjuk, hogy az Unióhoz sikeresen tudjunk kapcsolódni. Komoly financiális forrásokat kellene biztosítani az agráriumnak. Már többször elmondtam, hogy amikor egy ágazatban az adósság és az eszközállomány értéke egyenértékű, ak kor az már eléggé rossz helyzetben van. Éppen ezért fokozott figyelmet kell rá fordítani, hogy a rangjához méltóan tudjon elhelyezkedni a társadalomban. Szeretném a hallgatók és a jelenlévők figyelmét is felhívni arra, hogy az agrárium azért küszködik, hog y élelmiszert állítson elő. Az élelmiszer stratégiai cikk, ezt mindenki tudja, olyan dolog, amelyet nem lehet tablettával pótolni, mindennap kell fogyasztani. Amikor a világ lakosságának a fele éhezik, másutt pedig dúskálnak a javakban, akkor elgondolkodta tó, hogy még az elosztásban és a marketingmunkában is vannak gondok. Azon fáradozom több évtized óta, hogy az agrárium résztvevőinek a kiszolgáltatottsága valahogy változzék. Éppen ezért nyújtottam be egy törvénymódosítást a csődtörvény és a végelszámolás kapcsán, amely azt jelenti, hogy amikor bajba jutott a termelő és tényleg csődbe kerültek a hozzá tartozó személyek, ne úgy járjon, hogy nem kap semmit, hanem sorolódjék előbbre, hiszen az is nagyon fontos, hogy a költségeikből valami visszatérüljön. Ez id áig nem így volt. A saját bőrömön is tapasztaltam, hogy amikor cég ellen felszámolást kezdeményeztem és a felszámolás jogos volt, a felszámolás befejezéseként megállapítást nyert, hogy a vagyon, amely maradt, még a felszámolási költséget sem fedezte, nemho gy még nekem jutott volna valami - hát ez elgondolkodtató! Nagyonnagyon fontos, hogy az egész vertikumot úgy tekintsük át, hogy már ne csak a kész helyzetet rendezzük valahogy, tehát a felszámolás utáni állapotot, hanem a prevenció is fontos, hogy ezt meg előzzük. Rendkívül fontos volna, hogy biztosíték kerüljön az agrártermelő zsebébe a szerződéses fegyelem erősítésével és tényleg komoly retorziók alkalmazásával, ha olyan rablók próbálnak fölötte ítélkezni, mint ahogy napjainkban is tapasztalható. Hiszen h a a jóhiszemű sertésfelvásárló - bebizonyosodottan - kis haszonkulccsal felvásárolja a magángazdák sertését, a nagy élelmiszerfeldolgozó nem fizeti ki, akkor ez a személy jóhiszeműségből hitelt vesz fel annak érdekében, hogy kifizesse a beszállítót, az eg yszerű kistermelőt, az egykét sertést felnevelő gazdát, majd jelenleg is idegösszeroppanással fekszik az ágyon, hogy a 8 milliót hogyan fizesse ki. És az a cég, amelyik gyakorlatilag berabolta az értéket, várja, hogy milyen jogi eszközökkel tud a felelős ség alól kibújni. Kérem szépen, ezt mindenképpen meg kell akadályozni! De nemcsak sertés vonatkozásában lehet példát mondani, hanem nem tudom, tude valaki olyat mondani, amikor agrártermékről lévén szó, minden zökkenőmentesen történik. Mert én nem tudok, pedig jártas vagyok a szakmában, a tanulmányaim során is ezt tanultam, végeredményben ebből is élek, és látom, hogy kemény kormányzati fellépés eredményeként változtatható meg ez az álláspont, hogy amit ma elvehetsz valakitől, azt ne holnap vedd el, hanem azonnal, és ha parasztemberről van
