Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak

2000. május 24 (143. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):

3129 Minden józan magyar örül a kormány és a nép munkája elismerésének. Ezért sajnálatos, ho

gy a volt kormány két pártjának vezetői - elsősorban a volt külügyminiszter, aki oly villámgyorsan

szokott lecsapni a rossz kritikákra - hallgatnak, és úgy érzem, szomorúak azért, mert Magyarország

dicséretet kapott jelentős külföldi tényezőktől. Ugyanakko

r komolyan kell vennünk a bírálatokat is és meg kell köszönni, mert fejlődésünket

elősegítik, de a tévedésekre, nemzetközi elfogultságokra azonnal tiltakoznunk kell. Ilyen tévedése

volt az Európai Unió magyarországi nagykövetének, Michael Lake úrnak, aki t

évedett

nyilatkozatában, és táviratban kértem, hogy legyen tárgyilagos, különösen pedig ne legyen az

ellenzék szóvivője, mert nem ez a feladata. Hazánkba gyakran ellátogat - s reméljük ezután is el fog látogatni - az amerikai törvényhozás

magyar származású képviselője, Tom Lantos úr, aki a megszállás alatt kitűnő munkát végzett a

romániai magyarság érdekében. Sajnos a rendszerváltozás után elfogultságot mutat, és inkább

bizonyos pártérdekeket képvisel, mint tárgyilagos lenne. Erre figyelmeztette őt annak id

ején néhai

Antall József miniszterelnök, és kioktatta arról, hogy a tárgyilagosság az első feltétele, ha valaki

nyilatkozik Magyarország ügyeiről. Jómagam is nyílt levélben hívtam fel a figyelmét pár évvel

ezelőtt arra, hogy Magyarországon nincs antiszemit

izmus, ne hirdessen és ne mondjon ilyen

tévedéseket, csak antiszemita jelenségek vannak, amelyek ellen küzdeni kell. Az antiszemitizmus

jelenti az egyesületet, a szövetségeket, a felvonulásokat, a röplapokat, a könyveket, az atrocitásokat,

ami hál'istennek Magyarországon nincs, de Amerikában van bőven. Kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy véleményem szerint a Magyarországot elismerő és a

magyar nép munkáját dicsérő külföldi vélemények mögött egy jelenség van, amiről néha

elfeledkezünk. Erre évekkel ezel

őtt rámutatott Jacques Chirac, Franciaország köztársasági elnöke,

aki Magyarországon az 1956os magyar forradalommal kapcsolatban a következőket mondta: "A

magyar forradalom az európai történelem egyik legerőteljesebb, egyik legszebb, egyik legnemesebb

for

radalma volt, forradalom, amely Magyarországot központi szerephez juttatta mindazoknak a

földrengéseknek a során, amely végül is a szovjet birodalmat romba döntötte." Ez volt a népünk és

ez a népünk érdeme - ki tudja, meddig lett volna még a Szovjetunió, h

a nincs 1956? Tudom, hogy meg kell felelni a feltételeknek az Európai Unióban is, de sose felejtsük el népünk érdemeit! Tisztelt Országgyűlés! Itt folyhatnak viták, lehetnek ellentétek - a parlamenti viták az egész

világon néha az egyéni és a pártérdekek h

angolása, és elnyomják a közérdeket , de ha arról van szó,

hogy a nemzet érdekét, a nemzet tekintélyét, a nemzet megbecsülését védjük, akkor egynek kell

lennünk, mert mindegyikünket kötelez a nemzet hűsége, hazánk és népünk szeretete. Köszönöm.

(Taps a ko

rmánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin)

: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem a kormány képviseletében jelen lévő államtitkár

urakat, kíváne valamelyikük szólni.

(Nem.) Nem kívánnak. Ebben az esetben napirend utáni felszólalásra megadom a szó

t Takács Imre képviselő úrnak, a

Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, aki a "Nyugdíjak reálértékének alakulása 2000ben" címmel mondja el felszólalását öt percben. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP)

: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim

! A miniszterelnök úr a napokban a

bővülés évtizedéről beszélt. Ezt a szociológiai felmérés a kedvező makromutatók ellenére is cáfolja,

mert a lakosság nagy része nem így vélekedik. A reálbérek növekedési üteme nem megfelelő, a

reálnyugdíjak növekedési üte

me sem jó. A 2000ben eddig megvalósított 8 százalékos nyugdíjemelés biztosan nem jelent

reálnyugdíjnövekedést, hiszen a fogyasztói árak várhatóan több mint 9 százalékkal emelkednek. A

KSH jelentése alapján 2000 januárjában és februárjában nemzetgazdasági átlagban a bruttó névleges

kereset 13,3 százalékkal nőtt, de a költségvetési intézményeknél csak 7,6 százalék volt a növekedés