Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - A számvitelről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz):
3116 A magyar számviteli szakemberek - a valódi számvitelesekről van szó és nem a tanácsadó cégek frissen diplomázott asszisztenshadáról - méltatlanul túl vannak terhelve. Nem lenne jó nehezíteni a dolgukat azzal, hogy egy részletes szabályokat tartalmazó törvénytől megfosztjuk őket. A magyar számviteli szakembereket valóban éppen eléggé megterheljük az évről évre, ha nem évente többször változó adó- és adójellegű jogszabály ok követésével, az évről évre terebélyesedő, mármár önálló kötetben kiadható APEHformanyomtatványok kitöltési útmutatóinak kényszerű tanulmányozásával. Számos esetben nehezíti a helyzetüket az ütköző szerep, amelyet betöltenek, vagy amelybe belekényszerü lnek az ügyvezetés, a felügyeleti szervek, a könyvvizsgáló, az esetleges külföldi tulajdonos gyűrűjében. Legalább az ő dolgukat ne nehezítsük meg azzal, hogy terjedelmes, ígyúgy értelmezhető sztenderdgyűjteményt zúdítunk a nyakukba, egy részletes és jól s zabályozható, jól használható számviteli törvény helyett. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy az előttünk fekvő, a javaslattevő és hangsúlyozom, az általam is támogatott kodifikációs eljárás hosszú távon tarthatatlan lesz, és át kell térnünk a nemzetkö zi gyakorlatnak megfelelő kerettörvényalapú szabályozásra, amelyet a nemzeti sztenderdek majd kiegészítenek. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat számos üdvözlendő változtatá st tartalmaz. Ilyennek tartom azt, hogy egyszerűsítést enged az ügyvitelben, így például valuta- és devizaárfolyamok használatának egyszerűsítését, illetve az ésszerű választás lehetőségét említhetem. Pozitívum az is, hogy a javaslat az előző számviteli tö rvénynél részletesebben magyarázza, definiálja az alapfogalmakat, ami segítséget jelenthet az azonos értelmezés kialakításában, a mindennapi munkában. A rugalmasság irányába további lépések történtek, ékes példa erre a könyvvizsgálatra vonatkozó merev szab ály oldása. Például egy családi vállalkozást évi néhány milliós árbevétellel, csak saját tőkével miért kellene független könyvvizsgálatra kényszerítenünk, ha megfelelően képzett szakember végzi a számviteli teendőket. Ugyanakkor, ha bankhitelt akar felvenn i ez a vállalkozás, akkor a bank megteheti azt, hogy egy független szakértővel felülvizsgáltatja a beszámolót, és így a hitelezői érdek sem sérül ez esetben. A rugalmasság példájaként említhetjük meg annak lehetőségét is, hogy az üzleti év eltérhet a naptá ri évtől, ezzel számos multinacionális vállalatcsoport magyar leányvállalatának kedvezünk. Ők esetleg eddig kétszer voltak kénytelenek évet zárni, egyszer az anyavállalat igényei szerinti mérlegfordulónappal, egyszer pedig a fixen rögzített december 31év el. Komoly probléma volt eddig a valós érték megjelenítése a mérlegben és a vállalkozás egyéb kimutatásaiban. Ez a jelenlegi tervezetben jelentős hangsúlyt kap, a javaslat számos szakasza foglalkozik a piaci értéken történő értékeléssel. Amennyiben az érté kcsökkenések, értékvesztések elszámolása után a mérlegben szereplő eszközök nem a valós piaci értéket mutatják, abban az esetben az értékvesztés csökkentésével a megbízható, valós összkép kialakításának érdekében a költségekkel, ráfordításokkal szemben leg feljebb a nyilvántartásba vételkor alkalmazott bekerülési érték szintjéig vissza kell értékelni az eszközöket, vagyis megjelenik a visszaírás mint gyakorlat. Tanulmányozva a változásokat, további közelítés figyelhető meg a világban széles körben használt e lvekhez, ilyen módon a jogharmonizáció felé mozdulunk el például azzal, hogy a céltartalékképzés lehetőségét végre szélesebb körben megengedjük. Segíti a javaslat az információáramlást is, például azzal, hogy a mérlegkészítés végső határidejét 120 napra cs ökkenti. Itt meg kell jegyeznem, hogy a határidő lerövidítése nem jelent valódi nehézséget a számvitelben dolgozók számára, pusztán arról van szó, hogy többségüknek ezentúl nem a május lesz az év leghúzósabb hónapja, hanem a március és az április. Cserébe viszont nem kell várni júniusig, júliusig az előző évi eredmények, statisztikák összesítésével; valójában a legtöbb tulajdonos már januárban kíváncsi az előző évi adatokra, és a zárást sok helyütt már el kell végezni. Említésre méltó, hogy a korábbi indoko latlan hangsúlyeltolódás a számviteli elvek között enyhült, gondolok itt a valódi, reális összkép igénye és az óvatosság elve közötti ellentétre, hiszen ez utóbbit túlságosan is favorizáltuk korábban, és ezért kényszerűen túl alacsony értéken tartottuk a
