Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. január 1-je és december 31-e közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
3082 Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Orsz ággyűlés! Tekintettel arra, hogy a többi, írásban jelentkezett képviselőtársunk nincs az ülésteremben, kérdezem önöket, kíváne még valaki felszólalni. Egyetlen képviselőtársunk sem jelezte további felszólalási igényét. Így megkérdezem Kaltenbach Jenőt, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen. Akkor megkérem az országgyűlési biztos urat, fáradjon a pulpitusra. Öné a szó. DR. KALTENBACH JENŐ , a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országg yűlési biztosa : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen nehéz helyzetben vagyok, amikor az egyet nem értő, illetőleg bíráló megjegyzésekre kell reagálnom, ilyenek ugyanis nemigen hangzottak el a vita során. Én egyetértőnek tekintem a MI ÉP álláspontját is, és mindjárt rá fogok térni, hogy miért. Fenyvessy képviselő úr azt mondja, hogy egyetért a MIÉP azzal, hogy legyen pontosan definiálva a kisebbségi közösség. Talán elkerülte a képviselő úr figyelmét, hogy a beszámoló is ezzel ért egyet. Azt mondja, hogy el kell választani az államot az egyháztól. A beszámolóban ez történik. Azt mondja, hogy a fogyasztási diszkriminációt etnikai üggyé emeljük, ugyanakkor elismeri, hogy csak akkor nem tekinti ő sem helytelennek ezt a magatartást, hogyha an nak valamilyen egyéb oka van. Ebben is egyetértünk. Azt mondja, hogy a cigányság tegyen sorsának javításáért. Bár ez messze meghaladja az országgyűlési biztos kompetenciáját, de egyébként ebben is egyetértünk. Azt mondja továbbá, hogy a munkaadó szabadsága kiterjed a munkatársak kiválasztására. Képviselő úr, a munka törvénykönyve szabályozza azt, hogy a munkaadónak mit lehet és mit nem lehet, és szinte biztos vagyok abban, hogy a képviselő úr a törvényesség álláspontjára helyezkedik, és azt gondolja, ami a munka törvénykönyvében benne van. Szememre veti, hogy nem vizsgálok bankokat, hanem inkább a kocsmárosokat. Tisztelt Képviselő Úr! Nem vizsgálom a kocsmárosokat. A beszámolómból egyértelműen kiderül, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőséget szoktam vizsgálni mint állami hatóságot, nem a kocsmárosokat. Soha, egyetlenegyszer nem vizsgáltam egyetlen kocsmárost sem. Egyébként egyetlenegy kocsmáros nem jelentkezett nálam, és panaszkodott, hogy vizsgáltam volna őt. Ha megtettem volna, a kocsmáros nyugodtan mondhatt a volna azt, hogy foglalkozzam mással, miután erre nincs hatásköröm. Ugyanígy nincs hatásköröm a bankokra. De azért annyit nem állok meg megjegyezni, hogy a cigányok viszonylag ritkán ügyfelei a bankoknak. A bíráló megjegyzések közül tulajdonképpen egyetle negy marad, ez pedig a Hende államtitkár úr által tett megjegyzés az úgynevezett antidiszkriminációs törvényre vonatkozóan. Biztos vagyok benne, hogy az én megfogalmazásom nem volt pontos, de én ezt nem állítom. És a beszámolóban olyan mondat nincs, amiből azt lehetne következtetni, hogy én egy egységes antidiszkriminációs törvény híve vagyok. Én az antidiszkriminációs jogi szabályozás híve vagyok. Egyébként ezt nemcsak én mondom, hanem ez az alkotmányból következik, hiszen az alkotmány nemcsak azt mondja, hogy megkülönböztetni tilos, hanem azt is mondja, hogy ezt bünteti. Én csak azt mondom, hogy az alkotmánynak szerezzünk érvényt. Ebből a szempontból tulajdonképpen számomra minden megoldás elfogadható: mind az általános antidiszkriminációs törvény, mind pe dig a joganyag antidiszkriminációs továbbfejlesztése, ha úgy tetszik. Én soha nem állítottam, hogy csak az egyiket vagy a másikat tartom elfogadhatónak. Itt is engedjen meg egy szubjektívnek tűnő megjegyzést az angolszász rendszerre vonatkozóan: amikor bev ezették nálunk az ombudsman intézményét, akkor igen gyakran hangzott el azoknak a részéről, akik nem nagyon kedvelték, hogy ez egy skandináv intézmény, és ezért nem illik a középeurópai talajba. Azóta, ma itt azt hallhattuk szinte minden hozzászóló szájáb ól, hogy milyen
