Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. január 1-je és december 31-e közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
3077 problémák, kérem szépen, az mindig gyanús. Minden demokratikus hagyománnyal rendelkező ország és nemzetközi szervezet számára g yanús. Ha pedig őszintén merjük vállalni, ahogy az előbb említettem, a gyengéinket is, azt gondolom, hogy az bátorságról tesz tanúbizonyságot. Ezért is tartom ezt a jelentést megszívlelendőnek, mert bizony őszintén szembe kell azzal nézni, hogy e jelentésn ek ne azt a részét nézzük, hogy most ez részünkre mennyire elmarasztaló, inkább azt, hogyan hívja fel a figyelmet arra, hogy bizony nagyon komoly hiányosságok vannak e téren Magyarországon, létezik az intolerancia, és elsősorban a kisebbségellenesség vagy a rasszizmus Magyarországon a cigányellenességben, a romaellenességben nyilvánul meg. A kisebbségi biztos jelentése ezzel a kérdéskörrel alaposan foglalkozik. A cigányellenesség magyarországi jelenléte és sajnos erősödése az elmúlt években tény, és az a me ggyőződésem, hogy minden becsületes és demokratikus gondolkodású politikusnak és parlamenti képviselőnek erkölcsi kötelessége az, hogy tegyen ez ellen, és egyfajta politikai kötelessége kell hogy legyen, hogy fellépjen minden megnyilvánulása ellen. A kiseb bségi biztos beszámolója erre int minket. Azt láthatjuk az itt felsorolt esetekből, példákból, hogy bizony nagyon erősen jelen van ez a magyar társadalomban, és a magyar hatóságok az esetek nagy részében nem tudnak mit kezdeni vele. Főleg akkor nem tudnak mit kezdeni ezzel, hogyha nincs egyértelmű kormánypolitika, támogatás a háttérben arra vonatkozóan, hogy minden körülmények között az ilyen jelenségekkel szemben fel kell lépni, ha nincs egyértelmű parlamenti intelem a háttérben ugyancsak erre vonatkozóan, és ha nincs olyan kialakult, ha úgy tetszik, demokratikus közéleti gyakorlat, amely nyilvánvalóan negligálja, partvonalon kívülre teszi azokat a politikai szereplőket, akik kisebbségellenes megnyilvánulásaikkal hívják fel magukra a figyelmet. A beszámoló említést tesz arról, hogy milyen nagy tömegben fordulnak elő például a rendőrség részéről túlkapások és olyan fellépések, amelyeknek nincs meg a jogi megalapozottsága a romákkal szemben. A rendőrségnek ez a gyakorlata ismert, nem új keletű, ha úgy tetszik, évtizedes problémákról van szó, de az ellene való fellépés kormányzati elkötelezettséget igényelne. Azt gondolom, ez a jelentés arról szól, hogy egyfelől beszámol bizonyos eredményekről, másfelől világossá teszi azt, hogy a várakozásokhoz képest jóval gye ngébb az elkötelezettség e téren, és sokkal nagyobb határozottságot várnánk el, magam is ezt gondolom, és azt hiszem, a képviselők jelentős része is e téren. Nagyon sajnálom egyébként, hogy például e vitán nincs jelen a Belügyminisztérium képviselője, így nem tudja e téren is az álláspontját kifejteni, és nem tud a kérdéseinkre választ adni a téren, hogy mit tervez és mit kíván tenni a Belügyminisztérium a téren, amikor lásd, nemzetközi megfigyelésekben, nemzetközi jelentésekben jelenik már meg az, hogy Mag yarországon komoly problémák vannak e téren. A jelentés kitér az úgynevezett kisegítő oktatás vizsgálatára is. Ezt azért hozom itt fel, hiszen amikor a romákkal kapcsolatos diszkriminációról beszélünk, sajnos az oktatás terén is tapasztalhatjuk mindezt. Ka ltenbach Jenő és munkatársainak a tevékenysége nagyon világosan rávilágít arra, hogy az oktatási területen, különösen itt, az úgynevezett kisegítő oktatás terén milyen, a hétköznapokban drámai sebeket ejtő diszkriminációval kell szembenézniük a roma gyerek eknek, hogyan kerülnek értelmetlenül és indokolatlanul a kisegítő iskolákba, és ezzel olyan zsákutcás pályára, amelyből borzasztó nehéz kitörni az élet folyamán. A jelentésből szeretném még ráirányítani a figyelmet - most már tényleg nagyon röviden és csak villanásszerűen - a kisebbségi önkormányzatok működésére, amellyel ugyancsak foglalkozik az előttünk fekvő irat. (14.20) Azt gondolom, hogy nagyon tanulságos az az elmúlt néhány év, ahogy a kisebbségi önkormányzatok működtek; gondolok itt azonkívül a kis ebbségkép kialakulására a médiában - amivel nemrég az emberi jogi bizottság is foglalkozott , ami szintén lényeges tényező e téren; és olyan problémákra is, mint például a nemzetiségi utónevekkel kapcsolatos gondok, amelyek nagyon tanulságosak, aki felüti a jelentést, szintén találkozhat ezzel; illetve a kisebbségi utcanévtáblák
