Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
3055 itt az Országgyűlésben kevesebben ülünk ennél a nagyon fontos témánál, mint ahányan ülnek fent a karzaton. De ezen túl ke ll tennie az embernek magát. Igen nemes és hasznos gondolatok hangzottak el a mai nap. Hegyi Gyula képviselőtársam nagyon helyesen szólt a szegénységről, azonban mi, képviselők és az állampolgárok is sokszor csak jövedelmi szegénységet értünk ez alatt, ped ig a kulturális szegénység és a társadalmi kirekesztettség legalább annyira hozzátartozik a szegénység fogalmához, mint a jövedelmi szegénység. Az országgyűlési biztosok munkája is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ez a társadalmi kirekesztettség sok ember számára megszűnjön, legalábbis csökkenjen. A mai napon elhangzott gondolatokkal kapcsolatban: valamennyi képviselőtársam és az országgyűlési biztosok is közvetve érintették, hogy gyakorlatilag olyan államra van szüksége az állampolgárnak, amely a jóléti á llam felé vagy az esélyegyenlőség állama felé - ahogy Szelényi szociológus mondja - tör. A jóléti állam kialakítását a társadalmi igazságosság, a méltányosság elve, a piaci kudarcok csökkentése és nem utolsósorban a morális értékek védelme indokolja. Az országgyűlési biztosok munkája jelentősen hozzájárul ezen célok érvényesüléséhez. A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele hangsúlyozza: "Az állam mindenki számára biztosítsa az emberhez méltó életet." Vagyis nem csupán a gazdaságot, hanem a rászorultak at is támogató politikát kell folytatnia. Különösen rászorultak ebből a szempontból a különböző szociális intézményekben élő állampolgárok. Ezért dr. Gönczöl Katalin országgyűlési biztos helyesen említette, hogy a szociális otthonok - azt hiszem, a vállalk ozásban működő szociális otthonokról beszélt - működésének garanciarendszerét meg kell erősíteni. Ez azért is szükséges, mert az ember számára a maslowi gondolat szerint nemcsak a biológiai szükségletek kielégítése fontos, hanem a biztonság iránti szükségl et is legalább ennyire fontos, és a biztonságot érezhetik veszélyeztetve a szociális intézményekben lakók, ha a garanciarendszer nem megfelelő szinten van kidolgozva. Ennek a hiányáról egy HajdúBihar megyei történetet kívánok megemlíteni. Tegnap Gellén Im re, a derecskei pszichiátriai intézet igazgatója arról tájékoztatott, hogy HajdúBihar megyében az Országgyűlés által jóváhagyott normatívákból a derecskei, a hajdúnánási és a nyíradonyi fogyatékosok bentlakásos intézményeitől, most figyeljenek, képviselőt ársaim, ebben a hónapban 35 százalékot vontak el - tehát a megadott normatívából , és nem közölték, hogy ezen normatívacsökkenést meddig kell elszenvedniük az intézményeknek és az ott lakóknak. Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy ennek súlyos következmén yei lehetnek. Az egyik következménye, hogy a szociális törvényben előírt ellátást csak részben tudják biztosítani a bentlakók számára, és ez különösen érinti a gyógyszerellátást, valamint az élelmezést. Nem kell arról beszélnünk, a gyógyszerárakkal hogyan állunk. Csak megemlítem, hogy a gyógyszerárak 1998hoz képest 1999ben 27, azaz 27 százalékkal növekedtek; a sajtóból és más információkból tudjuk, hogy ez a növekedés valószínűleg tovább is tart. Tehát ilyen körülmények között azok a betegek, akik ezekben az intézményekben vannak, nyilvánvalóan nehéz helyzetbe kerülnek, mert esetleg még a minimális gyógyszerellátásukat sem lehet kielégíteni. A másik következménye ennek a normatívaelvonásnak, hogy a munkavállalók május havi bérét júniusban nem tudják kifize tni, vagy ha ezt ki tudják fizetni, akkor a bérjárulékot nem tudják befizetni. Ha ez az elvonás tartós lesz, akkor lehetetlenné válik az intézmények működése. Dr. Gönczöl Katalin országgyűlési biztos felvetette, hogy a lakosság érdekérvényesítő rendszerét létre kell hozni a monopolhelyzetben lévő vállalatokkal szemben. Ezt nagyon fontosnak tartom közgazdászként is meg állampolgárként is. Ez a nemzetgazdaság számára is kedvező lenne, nemcsak a lakosság számára, mert így a vállalkozások nehezen tudják érvénye síteni az indokolatlan áremelést, így nem képesek etikátlanul növelni a profitot. Ezáltal költségcsökkentési és hatékonyságnövelési kényszer jön létre, ami jó a nemzetgazdaságnak és jó a lakosságnak is.
