Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. január 1-je és december 31-e közötti tevékenységéről szóló beszám... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3033 Engedjék meg, hogy a diszkriminációval kapcsolatos álláspontomat röviden ismertessem. Mind a jogtudományi, mind a jogalkalmazói gyakorlat szaktekintélyei között jelentős azoknak a száma, akiknek álláspontja szerint az emberi jogok, valamint a nemzeti kisebbségi jogok védelme és érvényesülése szempontjából szükséges lenne egy úgynevezett antidiszkriminációs törvény megalkotása. A most tárgyalt beszámoló is rávilágít arra, hogy a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési bi ztosa az önálló diszkriminációellenes törvény elkötelezett támogatója. Az ombudsman úr szakmai álláspontjának messzemenő tiszteletben tartása mellett meg kell jegyezni, hogy a kormány az ilyen irányú törvényalkotást több okból sem tartja indokoltnak. Elsős orban azért nem, mert az önálló diszkriminációellenes törvény nem volna illeszthető az egységes jogrendszerhez. Antidiszkriminációs törvények jellemzően csak az angolszász, illetve a common law által meghatározóan befolyásolt jogrendszerekben vannak. A kon tinentális jogrendszerek - így hagyományosan a Magyar Köztársaság jogrendszere is ilyen - más jogi gondolkodás alapján épülnek fel. A kontinentális Európában csak egészen ritka kivételként találunk példát az ilyen törvényhozói aktusra. Ez megítélésem szeri nt pontosan rávilágít a felvetett kérdés lényegére. Ugyanis a társadalmi diszkrimináció, hangsúlyozottan a hátrányos megkülönböztetés magától értetődően nem kizárólag az angolszász jogrendszerben működő államokban jelentkező probléma. Európa nagy része még sem egy önálló törvényhozói aktussal, hanem más módszerrel, mégpedig hagyományosan az alkotmányba integrált generál klauzulával - lásd a magyar alkotmány 70/A. és 70/B. §ait - oldják meg a diszkrimináció jogi szabályozását. Ezen túlmenően a jogrendszer eg yéb részeiben jogáganként szerepelnek voltaképpen koherens rendszert alkotó szabályok, így utalnék a polgári törvénykönyv 76. §ára, amely a személyhez fűződő jogok megsértésének egyik esetköreként példálózik a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönbö ztetésével, a 84. § pedig tételes felsorolásba rendezve határozza meg azokat a polgári jogi igényeket, amelyeket a személyhez fűződő jogában megsértett fél érvényesíthet. A büntető anyagi jogszabályok között is van olyan rendelkezés, olyan diszpozíció, ame ly a negatív diszkrimináció megelőzésére, megbüntetésére, illetve reparálására hivatott. Nevezetesen a Btk. 174/B. §a, amely kifejezetten a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni erőszak potenciális elkövetőjének büntetőjogi felelősségét megal apozni hivatott konkrét törvényi tényállás. Mivel pedig a foglalkoztatási diszkrimináció az egyik legsúlyosabb és az alkotmányban is külön megnevesített esetkör, amely diszkrimináció a hátrányt szenvedett egzisztenciális viszonyait is alapvetően érintő meg különböztetési forma, a munka törvénykönyvének 5. §a erre tekintettel megtilt a munkaviszonnyal kapcsolatban minden olyan megkülönböztetést, amely nem a munka jellegéből vagy természetéből fakad. El kell tehát mondanom, hogy a magyar antidiszkriminációs j ogi szabályozás egységes, összehangolt egészet alkot, annak ellenére, hogy nincs egyetlen olyan törvény, amely összefoglalná a diszkriminációellenes normákat. Amennyiben pedig a társadalmi folyamatok azt megkívánják, természetesen a kérdés által érintett j ogszabályokban további részletszabályozásra is van lehetőség. A diszkriminációellenes törvény elképzelésével, illetve bármely tisztán jogi megoldással kapcsolatban indokolt kiemelni azt is, hogy a hátrányos megkülönböztetés ellen nem első sorban a jog eszközével kell küzdeni. Sokkal inkább széles körű társadalmi összefogással, amelyben a kormány, az önkormányzatok, a kisebbségi önkormányzatok és a civil társadalom is aktívan részt vesznek. A jogi szabályozásnak olyan ultima ratiónak kell le nnie, amely mintegy végső eszközként állítja helyre a megsértett jogokat. Tisztelt Országgyűlés! Külön kell szólni a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény módosításának témaköréről. Az e körben 1993ban született törvény módosításának szakmai előkészítése jelenleg is folyik. A módosítást az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága keretében a kifejezetten erre a feladatra alakított ad hoc bizottság irányítja. A kisebbségi biztos úr és a hivatala
