Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. január 1-je és december 31-e közötti tevékenységéről szóló beszám... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
3021 csúcsértekezletén létrehozta a rasszizmus és intolerancia elleni európai bizottságot, amelyik ö t éve végzi a tevékenységét. (9.40) Ezt azért is hoztam szóba, mert éppen március 21én hozta nyilvánosságra a Magyarországról szóló második jelentését. Ebben a grémiumban folyik az Európai Emberi Jogi Konvenció 14. §ának újrafogalmazá sa; ez a munka a közeljövőben várhatóan befejeződik, és ez a paragrafus az eddigieknél hatékonyabb eszközként kerül majd megfogalmazásra, legalábbis remények vannak erre. Nem kevésbé fontos az Európai Unióban folyó jogalkotási munka, hiszen túl azon, hogy ez egy kétségkívül jelentős grémium Európában, azért is fontos, mert Magyarország deklaráltan egyik alapvető céljaként tűzte ki, jelölte meg az Unióhoz való csatlakozást, és remélhetőleg erre minél előbb sor fog kerülni. Az Európai Unió ebben a témában az amszterdami szerződés 13. §ában tette le a garast, és azóta folyik ennek a szakasznak az aprópénzre váltása - ha szabad így kifejeznem magam , amelynek állomása egyrészt a nemek közötti egyenjogúságot meghatározó, szabályozó EUdirektíva; és elkészült eg y hasonló direktívatervezet, amelynek az elfogadása szintén ebben az évben várható, amely ezúttal az etnikai megkülönböztetés mindenféle formája ellen igyekszik hatékony eszközzel fellépni. Természetesen nem azért foglalkozom ezzel a témával részletesebben , mert külföldi események ezt indokolják, hanem azért is, mert a hazai helyzet is indokolttá teszi, hogy ezt a fontos kérdést újra és újra napirendre tűzzük. Az elmúlt évben ezen a területen a következők voltak általában jellemzők. Az egyik terület, ahol a legsúlyosabban jelentkezik a probléma, az az úgynevezett hatósági diszkrimináció, a hatósági megkülönböztetés, és ezen belül is, tekintettel arra, hogy a szervezet, amelyikre utalni szeretnék, a leginkább van abban a helyzetben, hogy szabadságjogokat korl átozzon, tehát indokolt, hogy a rendőrségre, az egyenruhás szervezetekre különösen nagy figyelmet szenteljünk ebben a relációban. Azt kell hogy mondjam, hogy az előbb hivatkozott ECRIjelentés is utal arra, hogy ezen a területen jelentős javulásra van szük ség, ugyanakkor természetesen azt sem hallgathatom el, hogy az elmúlt évben ugyanúgy, mint a megelőzőben, kétségkívül történtek pozitívnak nevezhető intézkedések, hiszen e tekintetben javult a rendőrség és az érintett roma közösség kapcsolata; számos együt tműködési megállapodás született különböző rendőri hatóságok és cigány önkormányzatok között. A rendőrség képzésében is megjelent egy olyan tananyag, amely a problémára való jobb felkészítést célozza. Sajnos nem sikerült jelentősen előrelépni abban a tekin tetben, hogy a rendőrség állományába több olyan cigány fiatal kerüljön be, aki a rendőrség - idézőjelben szólva - "egyszínűségét" oldja. A másik fontos terület ebben a relációban az önkormányzatok területe, hiszen tény, hogy az állampolgárok ügyesbajos üg yeik legnagyobb részét az önkormányzatokkal kapcsolatban bonyolítják le, ezért különösen jelentős, hogy az önkormányzatoknál folyó munka lehetőleg megfeleljen az ezzel kapcsolatos követelményeknek. E téren hadd utaljak egy kritikusnak is nevezhető témára, ez pedig a lakhatás kérdése. A tisztelt Ház előtt fekszik egy törvényjavaslat ezzel kapcsolatban; már csak ezért is indokoltnak tűnik, hogy ezzel röviden foglalkozzam. Természetesen az általam képviselt hatóság sohasem nyújt kezet és sohasem ért egyet jogs értő magatartással, és nem ismerünk semmi kifogást vagy mentséget a jogsértésre. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ezen a területen követett magatartás, politika rendkívül differenciált, sokoldalú, és sokféle szempontot kell figyelemb e venni. Hadd mondjak ezzel kapcsolatban, mondjuk, kettőt. Gönczöl Katalin kolléganőm is utalt a gyámügyi szabályokra. Ha igaz, hogy az ifjúság védelméről szóló törvény szerint szociális okból ma már senkit nem szabad állami gondozásba venni, hogy szociáli s okokból nem szabad a családokat szétszakítani, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy a lakhatás területén jelentkező igen súlyos konfliktussal fenyegető problémák hogyan értelmezhetők ebből a szemszögből.
