Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. január 1-je és december 31-e közötti tevékenységéről szóló beszám... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
3022 Egész konkrétan arról van szó, hogy a kilakoltat ások eredményeképpen utcára kerülő családoknál úgyszólván elkerülhetetlen a gyámügyi intézkedés, ami nagyon súlyos konfliktushoz vezet nemcsak a családon belül, hanem a törvény harmonizációját tekintve is. Azt kell hogy mondjam, hogy itt különböző érdekek ütköznek egymással, és a jogalkotónak az a feladata, hogy ezt az ütközést lehetőleg minél harmonikusabbá tegye - idézőjelben szólva , hogy összeegyeztesse azokat az érdekeket, amelyek a két oldalon jelentkeznek, és hogy ne kerüljön feloldhatatlan ellentmo ndásba az egyik követelmény a másik követelménnyel. Természetesen ez csak úgy lehetséges, hogy valamelyik érdeknek prioritást adok a másikkal szemben. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy amikor dönt erről a kérdésről, legyen tekintettel erre, és a megfele lő prioritásokat válassza. A másik következmény a hajléktalanság. Az önkormányzatok, miközben az egyik oldalon természetesen jogosan védik az önkormányzati tulajdont, egyben közhatóságok is, és milyen ilyeneknek, szembe kell nézniük saját intézkedésük köve tkezményével is, tehát azzal, hogy a kilakoltatások eredményeképpen hajléktalan családokkal kell konfrontálódniuk, és az ő problémájukat kell kezelni. Megfontolandó tehát, hogy melyik megoldás látszik igazán konformnak mindazokkal az értékekkel, amit a dem okrácia jelent, és amit az önkormányzati rendszer a maga területén megvalósít. Szeretnék utalni a foglalkoztatás kérdésére. Bár az elmúlt évben nem folytattunk ezen a területen általános vizsgálatot, de az előző évben igen, és az elmúlt évet arra használtu k fel, hogy az előző évben végzett vizsgálatunk egyfajta utóéletét szemügyre vegyük. Örömmel számolok be a tisztelt Országgyűlésnek - mint ahogy ezt megtettem a bizottságokban is , hogy e téren jelentős előrelépésre került sor. Javaslatainkat, kezdeményez éseinket a Szociális és Családügyi Minisztérium pozitívan fogadta, és azóta a tisztelt Országgyűlés közreműködésével is - hiszen részben törvényeket is érintett az, amit javasoltunk - jelentős változások álltak be a jogi szabályozásban. Most az a feladatun k, hogy ezeket a jogszabályokat minél inkább megtöltsük tartalommal, abban az értelemben, hogy a gyakorlatban való érvényesülésüket is garantáljuk. Természetesen nem szabad elhallgatnom azt, hogy a Szociális és Családügyi Minisztériummal rendkívül szoros, gyümölcsöző kapcsolat alakult ki az elmúlt évben, aminek többek között köszönhető, hogy jelentősen előreléphettünk. Az egyik fontos, kisebbségi szempontból talán legfontosabb stratégiai kérdés az oktatásügy. Két ízben is vizsgáltuk ezt a területet. Először 1997ben általában a kisebbségi oktatást, majd tavaly az úgynevezett kisegítő oktatási rendszert. Az Oktatási Minisztérium részéről együttműködést tapasztaltunk ugyan, ugyanakkor ezen a területen az előrelépés nem olyan látványos, mint az előbb említett f oglalkoztatási területen. Ugyan a megállapításainkat a minisztérium elfogadta, és kezdeti sikereket is ünnepelhetünk, de itt még nagyon sok a tennivaló annak érdekében, hogy az itt jelentkező gondok megoldódjanak. Azt gondolom, hogy talán közhelyszerű, még is hadd utaljak rá, hogy ez egy stratégiai kérdés általában - a kisebbségek esetében különösen , és azt is szeretném aláhúzni, hogy ez nem csak a kisebbségeket érintő probléma, hanem az egész társadalom egyik alapvető kérdéséről van szó, ezért kérem a tis ztelt Országgyűlést, hogy fordítson fokozott figyelmet arra, hogy ezen a területen mi történik az elkövetkezendő időben. Ezt fogjuk tenni mi is. (9.50) Végül hadd utaljak röviden a diszkriminációs ügyek egy utolsó, általunk vizsgált vonatkozására, ez pedig a különböző nyilvános szórakozóhelyek igénybevételével, az oda való belépéssel kapcsolatos. E téren is azt kell hogy mondjam - talán némi túlzással azt is mondhatnám , hogy az elmúlt évben áttörést sikerült elérni, hiszen a fogyasztóvédelmi felügyelőség először tett hatékony gyakorlati intézkedéseket annak érdekében, hogy szembenézzen ezzel a problémával, és először hozott megfelelőnek tűnő szankciókat is az érintettekkel szemben. Mi továbbra is figyelemmel fogjuk ezt kísérni, és remélem, hogy ez a tenden cia tovább folytatódik.
