Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. január 1-je és december 31-e közötti tevékenységéről szóló beszám... - DR. GÖNCZÖL KATALIN, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GÖNCZÖL KATALIN, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa:
3017 A második kérdéskör, amit szeretnék kiemelni: a piac örvendetes fejlődése új típusú panaszokat hozott az ombudsmanok asztalára. A piac térnyerése a sz ociális gondoskodást nyújtó intézményekbe is eljutott, ilyen módon vállalkozási alapon működnek már szociális otthonok, fogyatékosokat ápoló otthonok és gyermekotthonok. Ez ellen nekünk semmi kifogásunk nem lehet addig, amíg visszaélésekre nem derül fény, súlyos bűncselekményben megnyilvánuló visszaélésekre, és akkor felmerül a lehetősége, hogy a vállalkozásoknál és minden kiszolgáltatott embert ellátó intézményrendszernél nincsene szükség a garanciarendszer erősítésére. Mi ajánlásainkban azt fogalmaztuk m eg, hogy igen, és ilyenkor, amikor ezt fogalmaztuk meg, gondoltunk a miskolci magánvállalkozásban működő, az idősek számára súlyos egészségkárosodást okozó idősek otthonára, az Aranykereszt budapesti otthonra, de felmerültek olyan gondok is, éppen a piac m űködése kapcsán, hogy emelt szintű otthonként tartanak nyilván és szedik be a díjakat idősektől és fogyatékosoktól ott, ahol a szolgáltatás egyébként átlagos vagy az alatti. Minden ajánlásunkban sikerült eddig elérni azt a mai napig, hogy visszafizették a különbözetet, így a jogrend per nélkül helyreállt, és az emberi jogok sérelme megszűnt. A piac dinamikus fejlődése új helyzetet teremtett környezetvédelmi szempontból is. Tulajdonképpen a településrendezés, de a telepengedélyezési eljárás is rendkívül libe rális Magyarországon a vállalkozókkal szemben. Ugyanakkor a környezet védelme, az emberi egészség, az egészséges környezethez való jog, de adott esetben a tulajdonhoz való jog - a magánemberé, az egyes állampolgáré - pont e liberalizmus miatt sérülhet. Meg kell állapítani a vizsgálati tapasztalatok alapján azt, hogy a polgármesterek ellenérdekeltek ebben az ügyben, hiszen elsődleges a munkahelyteremtés; és nagyon másodlagos, háttérbe szorult, és ha a garanciarendszer nem erősödik, akkor így marad a környeze tvédelem. (9.20) Megállapítottuk az egyre növekvő panaszok alapján, hogy a környezetvédelem szankciórendszere gyenge, a hatósági eljárások elhúzódóak és erőtlenek és a végrehajtás legtöbbször elmarad. A piaccal összefüggésben kiemelném, hogy ú j - de tulajdonképpen régről visszacsengő - problémákat vet fel a monopolhelyzetben lévő szolgáltatók és az ezzel kapcsolatos lakossági kiszolgáltatottság. Ez tulajdonképpen az ország öröksége. Örökség az, hogy a magyar lakosság 80 - adott esetben 90 - szá zaléka a civilizációs lét feltételeit, az áramot, a vizet, a távhőt, a csatornát, a telefont monopolhelyzetben lévő szolgáltatóktól kapja. Úgy érezzük a panaszok vizsgálata során, hogy a lakosság érdekérvényesítő készségéhez, annak kibontakoztatásához szük séges garancia- és jogrendszer hiányzik vagy erősítésre szorul. Főleg akkor érezzük ezt, amikor ezeknek az öröklött monopolhelyzetben lévő szolgáltatóknak a jelentős része önkormányzati tulajdonban van, és az árakat önkormányzati rendeletekben határozzák m eg, e rendeletek pedig csak eljárásjogi szempontból vizsgálhatók az ombudsman által. Tulajdonképpen tehát csak az Alkotmánybíróság tudná helyre tenni, de árügyekben ő sem tud döntéseket hozni vagy hatályon kívül helyezni egy önkormányzati rendeletet, puszt án azért, mert az ár magas. A megoldás tehát a lakosság érdekérvényesítő készsége jogi garanciáinak megteremtése lenne. A munka világában eddig az ombudsmannak nagyon kevés szerepe volt. Érdekes, hogy 1999ben éppen a munka szabad megválasztásával és az ez zel kapcsolatos diszkrimináció tilalmával összefüggésben vizsgáltunk panaszokat, és ezeknek a következtetéseit itt el kell mondanom. Volt egy település, ahol az iskolaösszevonások hulláma kapcsán kétszáz pedagógus vált hirtelen munkanélkülivé, s egy részü ket végkielégítéssel, más részüket nyugdíjazással bocsátották el. A település alpolgármestere egy körlevelet adott ki, hogy a végkielégítéssel elbocsátott tanárok nem alkalmazhatók sehol anélkül, hogy a végkielégítés összegét vissza ne fizetnék. Mi ezt súl yosan diszkriminatív intézkedésnek tartottuk az egyes polgár szempontjából, mégpedig azért, mert a racionalizálásnak nyilvánvalóan nem az a célja, hogy egyes emberrel szemben az esélyegyenlőséget csökkentse, amikor munkavállalóként megjelenik a piacon, han em az a célja, hogy az összlétszámot