Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - "Ami késik, nem múlik" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2938 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim ! Az elnök mindig nehéz helyzetbe kerül, ha arra kell önöket figyelmeztetni, hogy tartsák tiszteletben egymás véleményét; természetesen akkor is, hogy ha az idő betartására kell önöket figyelmeztetnem. Tekintettel arra, hogy a képviselő úr nem fogadta el a z államtitkár úr válaszát, kérdezem önöket, elfogadjáke az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 160 igen, 87 nem szavazat és 9 tartózkodás mellett fogadta el az államtitkár úr válaszát. Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - "Ami késik, nem múlik" címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Dr. Kis Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetsége képvise lője, interpellációt nyújtott be a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez: "Ami késik, nem múlik" címmel. Képviselő úr, öné a szó. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A mostani nag y árvíz előtt demonstrációra készültek a gazdák. Az árvíz szerencsére már levonult, a magyar mezőgazdaságban azonban még mindig vészhelyzet van. Ezt a helyzetet látva a gazdatársadalom azt tette, amit a helyzet megkívánt, a maguk eszközeivel próbálták ment eni a menthetőt, csökkenteni a károkat. (15.50) Vajon ugyanezt el lehete mondani az agrártárca vezetéséről is? Az adatok sokasága tanúsítja, hogy a mezőgazdaságban is válság, ha nem ténylegesen katasztrófahelyzet van. A KSH mezőgazdaságra vonatkozó fő ad atsora, az Európai Unió országjelentése és a gazdák, valamint az élelmiszeripar mindennapos kiszolgáltatottsága is jelzi, hogy a kormány működésének közel két éve alatt nem tudott érdemi döntéseket hozni az ágazat strukturális átalakítására. A tények láttá n nehéz elhinni, hogy a Kisgazdapárt kezébe jó helyre került a minisztérium. Vegyük csak az elhíresült 65 milliárd forintnyi hitelgaranciakeret esetét. A miniszter úr azt nyilatkozta, hogy ebből 15 milliárdot félretettek vésztartalékba, majd az eredetileg hitelek állami garanciafedezetére szánt pénzt felefele arányban átcsoportosították a családi vállalkozások segítésére, illetve a gazdákat támogató hitelekre. A miniszter úr szerint a kormány döntött így. Ha mindhárom különkülön is lenne, nem lenne baj, hisz valamennyi fontos és támogatandó cél. Annak is örülhetünk, hogy a miniszter úr számos külföldi útja és a Holland Antillákon töltött látogatása között egyáltalán részt tudott venni ezen a kormányülésen. A kormány titkosítási mániája miatt azonban csak találgathatunk, hogy valóban születette ilyen tartalmú kormánydöntés, és annak ki volt az előterjesztője. Csak ez a példa állatorvosi lóként mutatja a jelenlegi agrárvezetés mentalitását, hozzáállását és szándékait. Nem tudták kiharcolni az ágazat számára indokolt és szükséges költségvetési támogatást. Mindenkinek ígértek valamit, majd amikor nyilvánvalóvá vált, hogy hiányzik a koncepció és a fedezet, féligazságokkal dobálóztak, és egymás ellen akarták hangolni a gazdákat. Mivel nem merik felvállalni a vár ható uniós versenyre való felkészítő reformot, a mostani állapotot örökítik tovább. A
